Ebben az évben is beszélgetéssel és mécsesgyújtással, a koncerten egy hálaénekkel kezdjük az emlékezést elhunyt szeretteinkre. Örök világosság ragyogja be őket! – ezt a világosságot szemléljük zenében. César Franck zsoltárfeldolgozása a sötétből indul, és ahogyan a dallamok egyre inkább kiszélesednek, a zene is egyre fényesedik, és szinte felemelkedik a mennybe. A ritkábban játszott Franck-mű mellett a szerző talán leghíresebb műve, az éteri Panis angelicus is elhangzik. Kesselyák Gergely karmesterként számtalan szép zenei gondolatot tolmácsolt már a közönségnek. Ezen az estén azonban egy személyes mondanivalóval is készül, saját gyászmise-kompozícióját hozza a közönségnek. Végül pedig Fauré jól ismert, áttetsző és végtelenül szelíd Requiemje csendül fel, amely sokak gyászán enyhített már.

17.30 Miért lehet gyógyír a művészet a gyászra? (F08-as konferenciaterem a jegypénztár mellett)

Király Eszter újságíró beszélgetése Kesselyák Gergely zeneszerző karmesterrel és dr. Sarungi Emőke művészetterapeuta pszichiáterrel, a Gyászfeldolgozás Módszer Magyarország vezetőjével

18.00 órától folyamatosan közös mécsesgyújtás a Kodály Központ lépcsőjén

Lobbantsuk fel egy kis mécses lángját! Immár hagyomány, hogy közös mécsesgyújtással kísért hangversenyre várjuk a közönséget halottak napja, mindenszentek idején. A Kodály Központ előtti lépcsőn és márványpadokon mécseseket, gyertyákat gyújtunk, fényük sokáig táncol az estében. Emlékezzünk együtt, jöjjenek el, hogy lángot adjunk egy mécsesnek, mely elhunyt szeretteink emlékét megidézve ég el a hangverseny ideje alatt. Szeretettel várunk mindenkit, aki magányosan töltené az ünnepet, aki nem tud távoli sírhelyhez elutazni, Pécsett élő külföldieket, akik szeretnének valahol méltón emlékezni távol hazájuktól -  osztozzunk a közösség, az együttlét erejében!