Egy interjúban említette, hogy szereti az izgalmas tematikára épülő koncerteket. A Pannon Filharmonikusok estje a Hídemberek címet viseli. Mit gondol a műsor-összeállításról?
A koncertnek kerete van, mint egy festménynek. Azt mondanám, hogy az 1881-es évszám az, ami maga is szimmetrikus, ezt a formát pedig az ebben az évben született Bartók Béla nagyon kedvelte. Mivel Erdélyből származom, a zenéje elképesztően közel áll a szívemhez és ahhoz a zenei világhoz, amelyben felnőttem.
Bartók az egyik kedvenc zeneszerzőm, és mindaz, amit a zenében felfedezett, gyerekkorom óta lázba hoz.
Az ő reneszánsz egyénisége is inspirálta a saját kutatói tevékenységemet, amelynek eredményei viszont nagyrészt a koncert másik pólusához, George Enescuhoz köthetők. Enescu szintén 1881-ben született, és Bartókhoz hasonlóan nagyon jelentős zenészegyéniség volt. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy néhány elfeledett művét én mutathattam be. Bartók és Enescu jó barátok és muzsikuskollégák is voltak. A Két kép című Bartók-mű egyébként nagyon hasonló hatásokkal él, mint Enescu I. szimfóniája (amit az ő Eroicájának is neveznek), és nem is csak a tonalitása, hanem a zenében rejlő hihetetlen energia miatt.
