Hangversenyeinken, azaz február 3-án Pécsett és 4-én a Müpában, az Északi romantika maratonon Carl Nielsen Fuvolaversenyét játssza majd. Mitől különleges ez a mű, és milyen kihívást jelent az előadónak?

Olyan szempontból kihívás, hogy én elég sötét hangon fuvolázom, itt viszont az északi fényt kell megjeleníteni. Kicsit hidegebb csillogással, kevesebb napfénnyel kell játszani. A műben megjelennek egészen világos pontok is, ahogy a hó szikrázik, mellettük pedig jelen van egy sötét kontraszt. Egy másik érdekes vonása a darabnak, hogy rengeteg kamarazene van benne, a fuvola és a szólóklarinét, a harsona, a fagott között, ami nagyon érdekes zenei hatásokat eredményez. Ez a darab különleges helyet foglal el a fuvolarepertoárban, mivel a legtöbb versenymű inkább pompózus, míg a Nielsen-műnek egészen intim részei vannak. A fuvolán nem olyan egyszerű a mély és a középső regiszterben játszani, ebben a darabban pedig jócskán vannak ilyen részek, de éppen ezért jelent izgalmas kihívást és örömöt. No meg persze egy újabb lehetőséget a fejlődésre.