Antonio Vivaldi: A négy évszak
I. Tavasz: Allegro – Largo e pianissimo sempre – Allegro pastorale
II. Nyár: Allegro non molto – Adagio e piano; Presto e forte – Presto
III. Ősz: Allegro – Adagio molto – Allegro
IV. Tél: Allegro non molto – Largo – Allegro
Antonio Vivaldi (1678–1741) bár rendkívül sok műfajban alkotott, és fontos vágya volt, hogy az operairodalom nagyjává váljék, mégis versenyműveiről ismerjük leginkább, melyekből összesen több mint háromszázat komponált. Leghíresebb alkotása is ezek közül való, hiszen A négy évszak valójában négy hegedűversenyt jelent, melyek többé-kevésbé megfelelnek a korban szokásos versenyművek háromtételes, gyors-lassú-gyors tagolódású formájának. De miért olyan különlegesek ezek a versenyművek? Önmagában az, hogy nemcsak címük van, hanem a címek ciklussá rendezik össze őket, szokatlan volt még a korban. Vivaldi viszont ennél sokkal tovább ment: az egyes évszakokhoz egy-egy szonettet is választott (vagy írt, a versek szerzőjét máig nem tudjuk biztosan), melyek sorait beírta a kottába, sőt helyenként még magyarázatot is fűzött egy-egy szólamhoz, hogy melyik hangszer pontosan mit hivatott megjeleníteni. A szövegfestés már a reneszánsz madrigálokban is bevett gyakorlat volt, de a hangszeres zenében – szöveg híján – egyáltalán nem volt elterjedt, a versenyművek ilyenfajta szcenírozása pedig egészen újszerű volt, sőt a hangszeres zene és az irodalom ilyen mértékű kapcsolata csak a romantikus szimfonikus költeményekben vált az egyetemes szerzői gondolkodás részévé. A mű további érdekessége ugyanakkor, hogy a későbbi romantikus művekkel ellentétben ezek a versek nem határozzák meg a zene formáját, tehát a négyversszakos szonetteket Vivaldi úgy illesztette a zenébe, hogy azok megtartották az eredeti hármas formájukat. Az egyes zenei részek plasztikusan ábrázolják a szöveg mondanivalóját. És bár a szöveg sok tekintetben követi az évszakokkal kapcsolatos sztereotípiákat, feltűnő, hogy az olasz nyár meglepően sötét tónusú, leginkább a fenyegető vihar miatt érzett félelem árnyékolja be, pedig Velencében mást is el tudnánk képzelni.
A szonettek szövege a következő:
Tavasz
Megérkezett az új tavasz, vidáman
köszönti őt az ujjongó madárdal,
s a csermelyek a szellő sóhajában
frissülve futnak, édes suttogással.
Villám és mennykő súlyos gráciával
jelenti be sötét-libériásan,
s hogy elcsitul az égzengés - madárdal
hallik megint, benne zengő varázs van.
Virágos réten sugdosón lehelget
a fű, a lomb és mély álomba bódul
a kecskepásztor, hű kutyája mellett.
S furulyaszó csendül az álmokon túl:
a tündöklő tavaszban táncra kelnek
a pásztorok s a nimfák csapatostul.
Nyár
A nap hevétől elgyengülve bágyad
a nyáj, az ember, lángol a fenyő is,
elomlik hangja a kakukk-madárnak,
a gerledal merő szín és merő íz.
Szellő piheg, de már tarolva támad
reá észak szele, mindent söpör, visz,
a pasztorál a védtelen magánynak
partján zokog, vihart rettegve ő is.
Mozdul a pásztor félve, izgatottan,
dörög az ég, rajta villám cikáz át,
legyek köröznek megbolydult rajokban.
Fenséges félelem, amit a nyár ád:
vadul villámlik, az ég szinte robban,
lefejezi a délceg búza szárát.
Ősz
Vigad a pór, táncolva, énekelve,
a bő termést örvendezőn fogadja,
ma még Bacchus borától víg a kedve -
holnap álomba hamvad majd vigalma.
Minden vigadjon, dalra, táncra kelve!
Legyint a langyos légtenger fuvalma,
a gazdag évszak mintha integetne:
édes álomból szép gyönyörbe csalna.
A vadászok hajnalban útra kelnek,
kürttel, puskásan, alvó falvakon túl
vadat hajszolva jó nyomot követnek.
A megriadt vadállat puskaportul
prüszköl, rohanna, ám futása sebzett,
bukdácsol még, aztán a fűre fordul.
Tél
Fekete felhőkből jönnek keményen
a szörny-szelek s szigorúan morognak,
a percek lépte koppanó az éjben,
a végtelen fagy fogakat vacogtat.
Vonulását az egykedvű napoknak
tűz mellől nézzük, kint esőverésben
járkál az élet, dermesztő fagyok vad
világában bolyong reszketve, tétlen.
Sokan csúszkálnak, olykor földre esnek,
majd - felszökvén - suhannak síma jégen,
míg betörik páncélja a vizeknek.
Nagy vaskapuk mögül kitör merészen
Bóra, Sirokkó, ura vad szeleknek,
ilyen a tél - s mennyi öröm a télben!
Szilágyi Domokos fordítása