Az élet diadalának zenei megfogalmazásával, hangulatával zárja Pannonicum sorozatát a Pannon Filharmonikusok. Andrij Jurkevics nyilatkozta egyszer, hogy „az emberi hang a legtökéletesebb hangszer”.  A pécsi együttes májusi hangversenyén a nagyszerű japán szoprán, Eri Nakamura szólaltatja meg „hangszerét”, saját hangját Richard Strauss dalaiban. Az estet Mahler V. szimfóniája zárja, műve akár a halálból az életbe való visszatérést, a sötétségből a fénybe való átmenetet is ábrázolhatná.

Richard Strauss 1918-ban, hosszú szünet után, a háború befejezésével egyidőben komponálta dalciklusát Clemens Brentano verseire. Az első öt dal lényegében szerelmes versek sora, de az utolsó („Amikor a férfiak háborúba mennek…”)  az első világháború emlékét énekli meg, így az ősbemutatón nem is hangzott el. Mindazonáltal a romantika nosztalgiája és az újrakezdés vágya fogalmazódik meg ebben a műben. Mahler V. szimfóniája abban az évben keletkezett, amikor egy hirtelen belső vérzés majdnem a zeneszerző halálát okozta, majd gyógyulása után soha nem látott alkotókedvvel állt neki komponálni, és a szimfónia írása közben találta meg élete szerelmét is. Az öttételes kompozíció első két tétele a halál árnyékában fogant gondolatokat közvetíti, a harmadik hatalmas keringő-fantázia, méltán híres Adagiettója bensőséges szerelmi vallomás, viharos fináléja pedig az élet diadala. Mi sem koronázhatna meg jobban egy tavaszi estét, mint az élet és az öröklét győzelmének személyes zenei élménye!

Hangversenyünket a későbbiekben a Bartók Rádió felvételről sugározza majd.