A Pannon Filharmonikusok október 31-én a bécsi Musikverein évtizedes múltra visszatekintő Musik der Meister sorozatába kapott meghívást. A hazai együttesek közül a Pannon Filharmonikusoknak Bogányi Tibor vezető karmester vezényletével sikerül elsőként a rangos hangversenyteremben sorozatot indítania, felkérésre.

Európa Kulturális Fővárosa és Magyarország fővárosa után az együttes a zene fővárosának közönsége előtt méretteti meg magát. A pécsi székhelyű szimfonikus együttes mára a magyar zenei élet megkerülhetetlen művészeti társulata, melyet a nemzetközi elismerés igazol. A berlini Phliharmonie nagytermében is bemutatkozott zenekar első bécsi koncertjét már az idei évadban követi egy újabb, majd három évadon át kettő-kettő. A Bogányi Tibor vezető karmester által dirigált koncerteken magyar vendégművészek lépnek fel, a műsoron magyar és finn művek is szerepelnek.

Valódi áttörést jelent a magyar zenei élet történetében, hogy 2021. októbere és 2023. júniusa között összesen hat alkalommal léphet fel az együttes a bécsi Musikverein nagytermében, az évtizedes múltra visszatekintő Musik der Meister sorozat keretében. Ahogy azt a sorozat vezetője elmondta, a meghívás alapja a zenekar megbízható, minőségi színvonala, amely a művelt és zeneileg elkényeztetett bécsi közönség számára elsődleges szempont.

Ha halállal kapcsolatos zenékre gondolunk, általában a requiemek, gyászindulók vagy passiók jutnak eszünkbe. A Pannon Filharmonikusok erre a koncertre csupa olyan élet-halál zenét válogatott össze, melyek nem tartoznak a fenti műfajokhoz, sőt, közülük csak az első készült gyászzenének. Mozart Szabadkőműves gyászzenéje afféle rövid, kísérleti mű, mely egy szabadkőműves gyászszertartásban a requiem zenéjét volt hivatott egyetlen tételben helyettesíteni. Richard Strauss Négy utolsó éneke voltaképpen a szerző búcsúlevele hosszú és gazdag életétől, melyben az ősz és az elalvás a halál szimbólumává válik. Sibelius VII. szimfóniája a szerző utolsó befejezett szimfonikus műve, melyben nemcsak a szimfónia műfajától, hanem saját zeneszerzői lététől is elköszön, hiszen bár még három évtized állt előtte az életben, ezeket gyakorlatilag komponálás nélkül élte le. Liszt Ferenc Les Préludes-je pedig nem kevesebbet állít, minthogy a földi élet csak előjáték ahhoz a dallamhoz, amely a halállal veszi kezdetét. Ennek kapcsán Liszt gondolkodása szerint a halál nem szükséges rossz, hanem minden élet beteljesedése, mellyel kezdetét veszi a nagybetűs, szenvedésektől mentes és nem múlandó élet.