A Pannon Filharmonikusok nagy sikerű lengyelországi vendégszereplése után ma este a Wrocławi Filharmonikusok vendégeskednek a Kodály Központban a fergeteges színpadi energiájú, hatszoros Grammy-díjas Giancarlo Guerrero vezényletével. A társulat Lengyelország egyik vezető zenekara, a zenei élet egyik motorja. Lengyel magyar két jó barát – tartja a mondás, és ez esetben két élvonalbeli, nemzetközi terepen is mozgó szimfonikus zenekar épít hidat nemzetek, kultúrák között, hogy határokon átívelve tartsák életben a legkiválóbb minőségű zenei élményt, élvezetet nyújtva muzsikusoknak és közönségnek egyaránt.  
A műsor érdekes keretbe kerül, hiszen az Akadémiai ünnepi nyitányt Brahms a wrocławi egyetem felkérésére írta, így a zenekar számára ez afféle helyi specialitás, Mahler szimfóniája pedig – budapesti ősbemutatója révén – a magyar zenei élet fontos eseménye volt. E két mű között az est folyamán elhangzik a lengyelek egyik nagy 20. századi zeneszerzője, Lutosławski szokatlan szólista-párosítású versenyműve, amelynek további érdekessége, hogy a vonóskaron kívül csak ütősök játszanak benne, fúvósok nem. A lengyel zenekar különös érzékenységgel viseltetik saját és környezete kultúrája iránt egyaránt, így esett a műsorválasztás két hozzájuk és egy a magyarokhoz köthető műre.

Brahms: Akadémiai ünnepi nyitány

A komorságra hajlamos Brahms ezesetben egy fényes, optimista, inkább látványos, mintsem mély mondanivalóra törekvő nyitányt komponált. A zene központi motívuma a „Gaudeamus igitur” kezdetű, oktatási intézmények ünnepein gyakran hallható dal, melynek kezdő gondolata: „Örvendezzünk tehát, míg fiatalok vagyunk!” Brahms zenéje is ennek szellemében fogant, sötétebb gondolatait megtartotta az ezzel szinte egyidőben írt Tragikus nyitányhoz.

Lutoslawski: Kettősverseny oboára, hárfára és kamarazenekarra

Lutoslawski a lengyelek egyik nagy 20. századi zeneszerzője, és mint oly sok szerző a században, ő is több fontos megrendelést köszönhetett Paul Sachernek, a Baseli Kamarazenekar vezetőjének. Ezt a művet is ő rendelte, méghozzá Heinz és Ursula Holliger számára. A szólóhangszer megválasztását tehát a zenész házaspár ihlette. A szokatlan szólista párosítást a zenekar érdekessége folytatja, a vonóskaron kívül ütősök játszanak csak benne, fúvósok nem.

Gustav Mahler: I. (Titán) szimfónia
I. Introduzione – Allegro comodo – II. Scherzo – III. La pompes funebres – IV. Molto appassionato

Gustav Mahler (1860-1911) I. szimfóniáját a Budapesti Filharmóniai Társaság mutatta be Budapesten 1889-ben, a szerző vezényletével, aki akkoriban egyben az együttes igazgatója is volt. A 29 éves Mahler igyekezett megfogalmazni mindazt, ami akkoriban őt körülvette: egy mai Csehország területén született, német nyelvű zsidó családban felnőtt ifjú zeneszerző az Osztrák-Magyar Monarchia színes világában, a világvárossá fejlődő Budapesten, a romantika őszében, a polgári világ gyönyörteljes dekadenciájában, a 20. század hűvös szeleinek sejtelmeiben, és zeneszerzőként még mindig Beethoven súlyos örökségében. Egy huszonéves „ifjú titán”, aki mindent akar, nagyot akar, ezer szálon kötődik a hétköznapok apróságaihoz, és mégis hatalmas hősi ambíciók feszítik. Ez tükröződik a zenében is.

A nagyszabású zenekarra írt mű első tétele egy rendkívül hosszú zenekari bevezetővel indul, melyben a feszült várakozások mellett inkább csak témafoszlányok tűnnek fel, Beethovenhez hasonlóan itt is tanúi lehetünk az alapgondolat megkeresésének. A megszülető főtéma végül Mahler saját dalciklusából, A fiú csodakürtjéből idéz, mintegy személyesen színpadra állítva a szerzőt és gyermekkorát. A budapesti előadáson ezt egy Andante tétel követte, melyet később kivett a szimfóniából, és azóta önálló darabként, Blumine címen szokás előadni. A Scherzo kifejezetten harsány zene, mintha múltból és jövőből egyszerre idézne, afféle pillanatképeket jelenítene meg a világból. A végleges formában harmadik tételként megjelenő gyászinduló minden tekintetben groteszk. Főtémája a „János bácsi, keljen fel” szöveggel ismert gyerekdal mollosított változata, ami önmagában komolytalanná teszi ezt a gyászt, az meg végképp aláássa, hogy ebbe a gyászmenetbe újra és újra beleszüremkednek különböző vidám, már-már mulatós vagy éppen klezmerszerű jelenetek, mai szóval élve „széttrollkodva” az eredetileg patetikusnak szánt zenét. A tételt többen összefüggésbe hozzák a korban ismert „A vadász temetése” című metszettel, melyen a halott vadászt az erdei állatok kísérik utolsó útjára – és gyászuk közel sem őszinte. De miért kap helyet egy ilyen komoly szimfóniában egy ilyen komolytalan tétel? A szerző erre nem ad választ. Jó eséllyel egyfajta társadalomkritika a képmutató polgári világról, a párhuzamosan egymás mellett létező értékekről és érzésekről, vagy éppen az érzelmeket érzelgős tömegcikké silányító művészeti termékekről.

A viharosan induló finálé aztán háttérbe szorít minden viccelődést, és igazi hősi zenévé lesz. Mahler egy időben programot is fűzött a szimfóniához, melyet később elhagyott. Ebben a programban ez a tétel „A pokoltól a paradicsomig” alcímet kapta. A zárótétel f-mollban kezdődik, mely jelentősen eltér a szimfónia D-dúr alaphangnemétől, és a tétel küzdelmeiben is ez a fő kérdés: az f-moll vagy a D-dúr kerül ki a szimfónia végére győztesen. Talán nem szükséges ismertetni az ifjú Mahler döntését a végkifejletet illetően, a kedves Olvasó sejti azt magától is.

A NFM Wrocławi Filharmonikusok Lengyelország egyik vezető zenekara, mely hagyományosan a lengyel zenei élet egyik motorja. 

A társulat a lengyel zenei élet egyik vezető együttese, jelentős karmesterekkel rangos és elismert szólistákkal lép színpadra a világ legünnepeltebb hangversenytermeiben. Az avantgárd és jazz legjelesebb képviselőivel is együttműködnek, a kortárs művek különösen avatott művelője. Művészeti projektek, oktatás, szabadtéri zenélés színesítik tevékenységét. A zenekar albumai kiérdemelték a lemezipar rangos elismeréseit.

NFM – Wrocławi Filharmonikusok

A Wrocławi Filharmonikus Zenekar a lengyel zenei élet egyik vezető együttese.  Az utóbbi években olyan jelentős karmesterekkel működött együtt, mint Jacek Kaspszyk, Benjamin Shwartz, Giovanni Antonini, Andrey Boreyko, Philippe Herreweghe, Tõnu Kaljuste, Paul McCreesh, Eiji Oue, Krzysztof Penderecki, Stanisław Skrowaczewski, Lawrence Foster, Michael Schønwandt, Dima Slobodeniouk, Gilbert Varga, Mario Venzago, vagy Antoni Wit. A 2017/18-as évad óta az együttes művészeti vezetője Giancarlo Guerrero.

Olyan rangos és elismert szólistákkal lépett színpadra a zenekar, mint Piotr Anderszewski, Yulianna Avdeeva, Radek Baborák, Seong-Jin Cho, Boris Giltburg, Kevin Kenner, Mariusz Kwiecień, Elisabeth Leonskaja, Jan Lisiecki, Marcin Masecki, Midori, Alexei Ogrintchouk, Garrick Ohlsson, Julian Rachlin, Sondra Radvanovsky, Nikolaj Szeps-Znaider, Várdai István vagy Janusz Wawrowski.

Mivel a Wrocławi Filharmonikusoknak az NFM (Lengyel Nemzeti Zenei Fórum) fesztiváljain – úgy mint a Jazztopad és a Musica Electronica Nova – is lehetőségük van fellépni, az avantgárd és jazz legjelesebb képviselőivel is együttműködhetnek, így többek között, John Zorn, Brad Mehldau, Charles Lloyd, Terence Blanchard, Wadada Leo Smith, illetve a Wynton Marsalis & Jazz at Lincoln Center Orchestra együttes volt partnere.

A zenekar a 20. és 21. századi szimfonikus muzsikájának különösen avatott művelője; rendszeresen viszi színpadra a Lengyel Nemzeti Zenei Fórum által megrendelt kortárs műveket, többek közt Grażyna Pstrokońska-Nawratil, Elżbieta Sikora vagy Paweł Mykietyn kompozícióit.

Az együttes gyakori vendég a világ legünnepeltebb hangversenytermeiben. 2020 januárjában és februárjában az Egyesült Államokban indultak turnékörútra, és sok egyéb város mellett Chicagót, Nashville-t és Stanfordot is útba ejtették. A turné művészeti vezetője Giancarlo Guerrero volt, a fellépő szólisták pedig Piotr Anderszewski, David Fray, Bomsori Kim és Janusz Wawrowski. A Wrocławi Filharmonikusok az európai zenekultúra fellegvárait is meghódították: többek között, az amszterdami Concertgebouw-t, a Kölni Filharmóniát, a zürichi Tonhallét, a stockholmi Berwardhallent, a hamburgi Elbphilharmonie-t, és elbűvölték a linzi Brucknerhaus, a drezdai Frauenkirche, a brüsszeli Flagey Koncertterem, a chicagói Symphony Center, a Varsói Filharmónia, illetve a Lengyel Rádió Szimfonikus Zenekarának új katowicei hangversenytermének közönségét is. Az utóbbi években az együttes Ausztria és Németország több városában, Belgium, Horvátország,  Észtország, Litvánia, Szerbia és Svédország több városában is híveket szerezett hangversenyeivel.

Ebben az évadban a rendszeres fellépések mellett, a zenekar különféle művészeti projektben is részt vállalt, úgy mint zenei ismeretterjesztés, oktatás, szabadtéri zenélés és lemezfelvételek készítése. A zenei ismeretterjesztés, oktatás nem csak gyerekek és fiatalok zenei művelődését fedi le, de a Wrocławi Zeneakadémiával és Kórusakadémiával való együttműködésre is kiterjed. (Ezeket a projekteket is a Lengyel Nemzeti Zenei Fórum támogatja.)

NFM - Nemzeti zenei Fórum

A Nemzeti Zenei Fórum Wrocław-ban élvonalbeli hangversenyhelyszín és egyben a Wratislavai Nemzetközi Zenei Fesztivál és a Witold Lutosławski Filharmónikus Zenekar összeolvadásából 2014-ben létrejött előadóművészeti szervezet otthona. A Nemzeti Zenei Fórum megalapításának egyik legfontosabb kezdeményezője Andrzej Kosendiak volt, aki jelenleg az intézmény igazgatója.

A Nemzeti Zenei Fórum nem csak Alsó-Szilézia kulturális életét törekszik fellendíteni, de a Wrocław-ba látogatókat is szeretné csodás élményekben részesíteni. Ezek az intenzív törekvések megmutatkoznak abban a kilenc fesztiválban, melyre a legkiválóbb lengyel és külföldi művészeket hívjuk meg minden évben. Az épület továbbá összművészeti találkozók helyszíneként is szolgál, ill. tizenkét különböző együttes otthona, úgy mint: Az NFM Wrocławi Filharmonikus Zenekar, NFM Leopoldinum Zenekar, a Wrocławi Barokk Zenekar, a Nemzeti Zenei Fórum Kórusa, a Nemzeti Zenei Fórus Fiúkórusa, a Lutosławski Vonósnégyes, a LutosAir Kvintett, a Nemzeti Zenei Fórum Együttese, az NFM Leopoldinum Vonóstrió, a Lengyel Csellókvartett, a Wrocławi Barokk Zenei Együttes, ill. a West Side Sinfonietta. A Nemzeti Zenei Fórum helyszínt biztosít a legkülönbözőbb kulturális programoknak (pl. lemezkiadás), ill. oktatási lehetőséget nyújt minden korosztály számára.

A wrocławi Nemzeti Zenei Fórum Közép-Európa egyik legnagyobb kulturális központjaként előkelő pozíciót élvez a koncerthelyszínek közt. Négy hangversenyteremnek ad helyet; a Nagyterem 1800 férőhellyel bír, míg a másik három teremben egyenként 250–450 látogató tud leülni. A legkülönfélébb zenei irányzatok képviseltetik magukat minden teremben, a komolyzenétől, a jazzen át az elektronikus és alternatív zenéig. A termek egyedülálló akusztikáját a New-Yorki-i Artec Consultants (Arup) csoportnak köszönhetjük. Az olyan különleges megoldások, mint építészeti megtörések és vibroizolátorok segítik a hallgatót abban, hogy teljes mértékben a muzsikára tudjon összpontosítani, anélkül, hogy kívülről bármilyen zaj vagy vibráció zavarná meg. Ernyőzet és akusztikai kamrák veszik körül a Nagytermet, melyek támogatják a különböző előadói intenzitást és zenei műfajok jelenlétét. A Nemzeti Zenei Fórum azonban nem csak a fülnek, de a szemnek is vonzó. A zene ihlette ugyanis meg a Kuryłowicz & Társai Építészeti Studiót a tervezéskor: az épület alakja és homlokzata egy vonós hangszerre emlékeztet, a folyosók fekete falai és a fehér erkélyek pedig a zongora billentyűzetét idézik. A hangversenytermek mellett vannak az épületben természetesen próbatermek, konferenciatermek, irodák, kiállítótermek és egy étterem is. Ez a Wrocław szívében, a város történelmi központjában elhelyezkedő lenyűgöző építmény a legnagyobb harmóniában él együtt a környezetével.

A zenekar albumai kiérdemelték a lemezipar rangos elismeréseit: 2012-ben Hector Berlioz – Grande Messe des Morts 1837 című albumukat – mely Paul McCreesh irányítása alatt készült – a BBC Music Magazine „technikai kiválóság“ kategóriában díjazta.

Mind lemezfelvételeiken, mind turnékon előszeretettel játszik az együttes műveket olyan mesterektől, mint Witold Lutosławski, Krzysztof Penderecki vagy Arvo Pärt. A Witold Lutosławski. Opera omnia lemezsorozat felvételei (a CD Accord kiadó gondozásában) jelenleg is folynak. 2011-ben jelent meg Witold Lutosławski. Opera omnia 02 című lemez, melyen a szerző II. és IV. szimfóniái szerepelnek. A Jacek Kaspszyk vezényletével felvett album elnyerte a rangos lengyel zenei díjat, a Fryderyk-díjat „Az Év Komolyzenei Albuma - szimfonikus és versenyművek“ kategóriában. Egy évvel később, a sorozat egy másik lemezét jelölték – Witold Lutosławski, Opera omnia 03: Prelúdiumok és Fúga 13 vonóshangszerre. Lutosławski Kettős verseny oboára, hárfára és kamarazenekarra című darabjának felvett anyagát ismét ugyanerre a díjra jelölték azonos kategóriában. Ezúttal a dirigens Benjamin Shwartz volt, illetve Łukasz Długosz működött közre szólistaként. A Paweł Mykietyn műveit tartalmazó albumot ismét Fryderyk-díjra jelölték „Az Év Komolyzenei Albuma - kortárs zene“ kategóriában. A Tõnu Kaljuste által vezényelt Arvo Pärt: A Szimfóniák című lemezt a „Legjobb lengyel felvétel külföldön“ kategóriában nevezték 2019-ben. Ugyanez a lemez a rangos Nemzetközi Komolyzenei Díjat is elnyerte szintén „Kortárs zene“ kategóriában. 2021 januárjában jelent meg az első olyan lemez, melyen már Giancarlo Guerro vezényelte Brahms I. Szimfóniáját és Akadémiai ünnepi nyitányát a Wrocławi Filharmónikus Zenekar előadásában. 2021 júniusában a Deutsche Grammophon gondozásában kerül a közönség elé a régen várt lemez, melyen Bomsori Kim szólójátékát a Wrocławi Filharmónikusok kísérik Giancarlo Guerrero irányításával.