Szerelem, szenvedély, líra és dráma – igazi tavaszi témáknak is mondhatnánk. A Pannon Filharmonikusok március végi hangversenyén először Balog József zongoraművész elképesztő érzékenysége és hatalmas zenei tudása, tehetsége garantálja Brahms zongoraversenyének méltó tolmácsolását. A folytatásban Martucci Gesz-dúr noktürnje, majd Bartók progresszív zenéje, a Csodálatos mandarin hangzik el, az esten Bogányi Tibor vezető karmester dirigál. Brahms II. zongoraversenye az érett férfit és az érett zeneszerzőt állítja elénk. 48 évesen komponálta és az ősbemutató szólistája maga a szerző volt. A zongoraszóló mellett szép számmal adott szólókat a zenekar hangszereinek is, így a versenymű valóságos dialógus az egyes hangszerek között. A késő romantikus Giuseppe Martucci Gesz-dúr noktürnjében egyszerre írt olaszosan dallamos és wagneri módon sűrűn folyó, végtelenbe néző zenét. Az ő romantikus idilljét Bartók Béla rendkívül progresszív zenéje követi, melyben minden profánság ellenére a szerelem és az emberi érzelmek erejének plasztikus megjelenítését tűzte ki céljául. A tényleges komponálást csak 1918 őszén kezdte meg Bartók, s bár 1919 májusára befejezte a művet, a hangszereléssel csak 1924-re végzett. Az eredeti táncjátékból Bartók zenekari szvitet készített, ezt a Budapesti Filharmóniai Társaság 1928-ban mutatta be.
A repertoárom körülbelül 70-80%-át játszom kívülről. Mindig felmérem egy adott évadban, hogy milyen műsorra számíthatok, és ismerve a saját képességeimet döntöm el, hogy mit fogok fejből játszani. Vannak olyan művek, amelyeknek árt, ha a kottából adjuk elő és vannak, amelyeket teljesen felesleges memorizálni, mert kottából ugyanolyan hitelesen tudunk róla „beszélni”. A magam részéről sokszor az utóbbi kategóriába eső műveket is memorizálom, ilyenkor a kotta csak egy mankó, nem pedig létszükséglet az előadás során. Sokkal rosszabb, ha valaki bizonytalankodik kotta nélkül, mintha meggyőzően játszana kottából. Sajnos kialakult a kotta nélküli játék presztízse, én nem memorizálok mindenáron, csak akkor, ha úgy gondolom, hogy az adott művet inkább fejből tudom hitelesen tolmácsolni.
(Papageno)
„Azt hiszem, hogy életem egyik leghosszabb és legalaposabb felkészülése az, amit az elmúlt időszakban folytattam… Egyébként ez az ötvenedik zongoraverseny, amit megtanulok. Eddig inkább azt gondoltam, nem szeretném eljátszani ezt a darabot, aztán jött a felkérés, amire nem tudtam nemet mondani… Most pedig azt érzem, hogy a zeneszerző nekem írta a zongorairodalom egyik legnagyobb mesterművét.” – nyilatkozta a művész a Gramofonnak.
7622 Pécs,
Breuer Marcell sétány 4.
+36 72 500 300
jegypenztar@pfz.hu
Nyitvatartás:
H–Cs: 10.00–18.00
P: 10.00–18.00
Szo–V: zárva, nyitás csak rendezvény esetén annak kezdete előtt másfél órával
