A hangverseny tisztelgés a 100 éve született hegedűművész és tanár, maestro Varga Gilbert édesapja, Varga Tibor előtt.

Varga Tibor Győrben született 1921. július 4-én, 2003. szeptember 4-én hunyt el Grimisuat-ban.  Hegedűművész, karmester és nemzetközi szintű zenepedagógus volt. Ő maga is már hatévesen belépett a zenei világba, tízévesen már Mendelssohn hegedűversenyét játszotta. Hubay Jenő volt, aki felismerte a fiatal hegedűművész tehetségét, akit 10 évesen fölvettek a budapesti Zeneakadémiára. Hubay mellett Carl Flesch növendéke volt. 1938-ban fejezte be akadémiai tanulmányait, ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetemen filozófiát hallgatott. Már zeneakadémiai évei alatt turnézott külföldön. 1947-ben emigrált Londonba. 1949-től Detmoldban tanított, 1956-tól élt a svájci Sionban. Varga Tibor több francia és svájci város tiszteletbeli polgára. Németország, Franciaország, Magyarország és Svájc több magas kitüntetésben részesítette.

Ezen a koncerten olyan fiatal, alig tizenéves versenygyőztes hegedűművészek, "csodagyerekek" mutatkoznak be, akik a pályájuk elején tartó tehetségek, mégis játékukban ott hordozzák a legendás magyar hegedűiskola évszázados hagyományát. Varga Tibor hegedűművész egész életében nagy hangsúlyt fektetett a fiatal tehetségek felkutatására, magasabb szintű képzésükre és tehetségük felvirágoztatására. Így tett fia, Varga Gilbert is, amikor az édesapja emlékére rendezett hangversenyre összehívta a világ hegedűs csodagyerekeit. Erre az estére végül négy rendkívül fiatal és máris igen komoly repertoárt játszó hegedűs érkezik Pécsre, illetve Budapestre a Zeneakadémiára.

Olyan művészpalánták, akik minden bizonnyal a XXI. század legnagyobb hegedűművészei között foglalják majd el a helyüket. Dél-koreai, az Egyesült Államokban élő dél-koreai, svájci, valamint Bécsben élő magyar fiatal gyűlik össze a hangverseny miatt a világ különböző pontjairól. Mindannyian meteorként robbantak be a zenei életbe és sorozatosan bizonyítanak a világ különböző rangos zenei versenyein.

A színes és gazdag műsor az ő repertoárjukból állt össze. Mindenki hoz magával egy zenekari darabot vagy egy-egy versenymű-tételt, amelyen keresztül bemutatkozhat a zenekarnak és a közönségnek. A legtöbb koncerten csak egy szólistát csodálhatunk, őt is csak a hangverseny egyik részében. Aki szereti a különböző egyéniségeket, a fiatal virtuózokat, mindenképpen látogasson el erre a koncertre, hiszen most egész este ők lesznek reflektorfényben!

A produkció a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.

Efrem Zimbalist: Koncertfantázia Rimszkij-Korszakov Az aranykakas című operájának témáira (Brandenburg Ádám hangszerelése)

Az aranykakas Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov (1844-1908) utolsó, háromfelvonásos operája. A mű a katonai vezetők, az arisztokrácia és a politikai elit tehetségtelenségét állítja színpadra, így oroszországi bemutatóról sokáig szó sem lehetett, utána is inkább csak rövidített, átdolgozott változatokban adták elő. A II. világháborút követően viszont igazi sikerdarabbá vált, sőt, Rimszkij-Korszakov egyetlen olyan operájává lett, amelyet Magyarországon is bemutattak. A zeneileg igen színes, és sok iróniát is tartalmazó operából Efrem Zimbalist készített koncertfantáziát hegedűre. Az elkészült mű nemcsak az opera népszerű és fülbemászó témáit sorakoztatja fel, hanem a hegedűjáték virtuóz technikáit is.

Pjotr Iljics Csajkovszkij: Valse-scherzo, Op. 34

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) összesen három Valse-scherzo című művet írt, ebből kettőt zongorára, és a harmadikat hegedűre, először zongora, majd zenekari kísérettel. A mű pontos keletkezési ideje nem ismert, de valószínű, hogy 1877-ben fejezte be, akkor, amikor párhuzamosan a hegedűversenyén dolgozott, barátja és egykori tanítványa, a hegedűs Joszip Kotek segítségével, így az ajánlás is Koteknek szól. A virtuóz, de mégis könnyed keringő-tréfa egyszerre látványos koncertdarab és könnyen érthető szalonzene, mely egyesíti magában a keringők romantikus hangvételét és a scherzo tételek szilajságát.

Wolfgang Amadeus Mozart: B-dúr hegedűverseny (K.207)
I. Allegro moderato – II. Adagio – III. Presto

Az ifjú Mozart hegedűsként legalább annyira kiválónak bizonyult, mint billentyűs szólistának. Zongoraversenyei végigkísérik munkásságát, még az utolsó tavaszán is komponált egyet, autentikusnak tekinthető hegedűversenyből viszont mindössze ötöt írt, nagy valószínűséggel mind az ötöt az 1775-ös évben. A sorban első a ma elhangzó B-dúr versenymű, melynek kétféle zárótételt is komponált, a már említett Antonio Brunetti intenciójára. Mozart ebben a concertóban mutatkozik a leginkább szabálytisztelőnek, mindhárom tétel szonátaformában íródott, és betart minden akkoriban bevett szokást, ami a versenyművek műfaját illette. Ugyanakkor dallamossága, fiatalos lendülete, ötletes fordulatai, bensőséges lassútétele és győzedelmes fináléja nem hagy kétséget Mozart zsenialitása felől; az elkészült minden kétséget kizáróan maga mögé utasítja a kor kisebb mestereinek hegedűversenyeit.

Camille Saint-Saëns: III. (h-moll) hegedűverseny - I. tétel

Camille Saint-Saëns (1835-1921) III. hegedűversenyét az ifjú Pablo de Sarasate mutatta be 1880-ban, Hamburgban. A mű kapcsán többen a szerző szemére vetették, hogy ez a versenyműve nem olyan virtuóz és látványos, mint az első kettő. Ugyanakkor interpretáció, kifejezés és költészet terén jócskán komolyabb kihívás elé állítja a szólistát, így igényességében semmivel sem sorolandó hátrébb. Különösen igaz ez akkor, amikor az ősbemutatóhoz hasonlóan egy rendkívül fiatal szólista adja elő a művet.

Henri Vieuxtemps: V. (a-moll) hegedűverseny - II. és III. tétel

Henri Vieuxtemps (1820-1881) belga születésű hegedűművész, illetve zeneszerző, akinek munkássága szinte kizárólag a hegedűhöz, esetleg más vonós hangszerekhez kötődik. Zenei és technikai világlátása máig meghatározó a hegedűoktatásban. Összesen hét hegedűversenyt komponált, melyből öt jelent meg élete során. Az V. a maga korában lényegesen jelentéktelenebbnek hatott a többinél, de mára elfoglalta népszerű helyét a koncertpódiumokon, és különösen a hegedűsök számára rendezett versenyeken. A mű a Grétry melléknevet kapta, mivel a második tételben feltűnik egy dallam Grétry Lucile című operájából. A kissé melankolikus hangvételű versenymű általában utat talál a hallgatóság érzelmeihez, és nem nélkülözi a kellő virtuozitást sem.

Felix Mendelssohn-Bartholdy: e-moll hegedűverseny - III. tétel

Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) e-moll hegedűversenye egyike a hegedű irodalom legnépszerűbb darabjainak. A mű igen hosszú, szenvedélyes és tragikusan vágyódó első tételét egy idilli második, és egy, az előzmények után rendkívül felvillanyozó hangulatú, sziporkázó, örökmozgó zárótétel követi, mely méltán ad vigaszt az első tétel vívódásaira.

Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr rondó (K.373)

A C-dúr rondó az E-dúr Adagióhoz (K.261) hasonlóan a salzburgi hercegérsek szólóhegedűse, Antonio Brunetti számára készült. Az olasz származású érsek ugyanis 1781-ben hosszabb időre Bécsbe vitte a zenekarát, hogy a bécsi elit számára is bizonyítsa, milyen színvonalú együttest tudhat magáénak Leopold Mozart vezetésével, Wolfgang Amadeus koncertmesteri tevékenységével, és Brunetti szólóival. E reprezentatív utazás alkalmára született a mű, hogy Brunetti új darabbal is felléphessen. A siker nem maradt el, ugyanakkor a hercegérsek számára mégis végzetesnek bizonyult ez az utazás. Az ifjabb Mozart (1756-1791) ugyanis, miután a hercegérsek megtagadta az önálló bécsi koncertjéhez való hozzájárulást, Leopold Mozart és a hercegérsek nagy felháborodására felmondta salzburgi állását, és Bécsben kezdett „szabadúszó” zenész életet. A zenetörténet bizonyára másként alakult volna, ha Mozart visszatér a zenekarral Salzburgba. És bár a C-dúr rondó zenéje nem hordoz ebből a konfliktusból semmit, mégis egy korszakos mű, melynek bemutatója kapcsán új irányt vett Mozart élete.

Fritz Kreisler: Kínai tamburin

A Kínai tamburin kapcsán annak lehetünk tanúi, ahogy Kreisler egy távoli kultúra impresszióját ragadja meg és öltözteti kissé európai köntösbe. A feszes ritmusú, ostinatóra épülő rész keretezi a művet, középen pedig egy keleties harmóniákkal teletűzdelt szakaszt hallhatunk. Furcsa ötlet, hogy egy tamburint (kis dobot) utánoztat a hegedűvel, ugyanakkor érdekes, hogy a hegedű hangja ennek is meg tud felelni.

Fritz Kreisler: Liebesleid (Szerelmi bánat)

Fritz Kreisler (1875-1962) hosszú pályáját maga is csodagyerekként kezdte Bécsben, hétévesen már a Bécsi Zeneakadémia növendéke volt, majd hamarosan a Párizsi Conservatoire falai között folytatta tanulmányait. Virtuóz hegedűművész pályáját végigkísérte a zeneszerzés és az átirat-készítés is, ügyesen bújt bele egy-egy ismert szerző stílusába, és bár a nagy klasszikus műfajok, (mint például a hegedűverseny) nem vonzották, egyik-másik szalondarabja máig nagy népszerűségnek örvend. Ilyen például a korai, bécsi éveben keletkezett Liebesleid (Szerelmi bánat) ami magában hordoz valamit a Monarchia kellemes, őszbe hajló polgári világából is. A műből számos átirat készült, melyek közül Rahmanyinov zongoraváltozata a legismertebb.

Vecsey Ferenc: Valse triste

Vecsey Ferenc (1893-1935) magyar nemesi családban született, maga is csodagyerek volt, aki tízévesen már a Zeneakadémia növendéke volt Hubay Jenő tanítványaként. Két évvel később Hubay ajánlására Joachim József is meghallgatta Berlinben, és bár kezdetben bizalmatlan volt vele, a találkozás egycsapásra eloszlatta a kételyeit és elindította Vecseyt a nemzetközi siker útján. Az egész világon nevet szerzett magának, Jean Sibelius neki ajánlotta hegedűversenyét. Olasz grófnőt vett feleségül, akivel Perugiai birtokukon éltek. 43 évesen egy súlyos influenza által ragadta el a halál. Valse triste című műve egy szélesívű, szívhez szóló dallamra épül, ami talán magán hordoz valamit az elmúló 19. század világából.

Manuel de Falla: La vida breve (Rövid élet) - I. spanyol tánc

Újabb opera kerül ezzel a művel a színpadra, de ezúttal csak egyetlen részlet az operából, mely eredetileg zenekari közjáték, és ma este Fritz Kreisler jóvoltából hallhatjuk hegedűszólóval. Manuel de Falla (1876-1946) La vida breve című operája a 19. századi Granadában játszódik, ahol a konfliktust a főhős kettős élete okozza: míg szerelmi viszonyban él egy szegény lánnyal, feleségül vesz egy gazdag úri hölgyet, és a nagyszabású esküvő persze nem marad titokban. Az esküvőnek pedig nélkülözhetetlen kelléke a tánc, így de Falla sem mulasztotta el, hogy néhány karakteres táncbetéttel gazdagítsa az operát. Ezek közül halljuk most az I. spanyol táncot.

Franz Waxman: Carmen-fantázia

Franz Waxman (1906-1967) 1946-ban a Humorosque című filmhez írt zenéjéhez komponálta eredetileg hegedűre és zongorára a Bizet Carmenjének témáira írt fantáziát, mely olyan sikert hozó virtuóz hegedűdarab lett, hogy még abban az évben kibővítette, és önálló műként is elindult a siker útján. Máig számtalan rangos hegedűművész tűzi műsorra, nem véletlenül, hiszen igazi „kasszasiker” darabról van szó. A rendkívül látványos mű hamarosan többféle zenekari kíséretet is kapott, sőt, több szólóhangszeren is színpadra került, így például trombitán vagy brácsán is. Az opera tehát nemcsak Bizet sikeréhez volt elég, de még hegedű fantáziából is megért kettőt, hiszen Waxman művénél hamarabb, Pablo de Sarasate is írt ilyen művet a Carmen dallamaira, de ő egészen más módon dolgozta fel a dallamokat.

Varga Tibor

Varga Tibor Győrben született 1921. július 4-én. Pályája során hegedűművészként, karmesterként és zeneszerzőként is bemutatkozott. A hegedűt szintén hegedűművész édesapjától, Varga Lajostól kapta a kezébe, első hegedű óráival együtt, kétéves (!) korában. Első sikereit hegedűsként érte el. Első fellépésére hatéves korában került sor, tízévesen már Mendelssohn hegedűversenyét játszotta. Ugyanebben az évben vették fel a Zeneakadémia különleges tehetségeinek tagozatára, ahol Hubay Jenő növendéke volt, illetve párhuzamosan a szintén kisalföldi származású, egész Európában nagy nevű hegedűtanár, Carl Flesch is tanította. Tanára volt továbbá Kodály Zoltán és Weiner Leó, de természetesen személyesen ismerhette az akkori meghatározó budapesti zenészeket, így Bartókot és Dohnányit is. 13 évesen készült első lemezfelvétele, ami a korban különösen nagy dolognak számított, illetve 14 évesen európai, majd világ körüli turnét szerveztek számára. 1938-ban fejezte be zeneakadémiai tanulmányait, ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetemen (mai ELTE) hallgatott filozófiát.

1947-ben Londonba emigrált, 1949-ben a németországi Detmoldban kapott állást, ahol 35 évig tanított a zeneakadémián. Itt alapította meg 1954-ben a Tibor Varga Kamaraegyüttest, melyet 1988-ig vezetett. 1989-től az együttes Christoph Poppen vezetése alatt, Detmoldi Kamaraegyüttes néven működött tovább.  Ezen együttes élén kezdte meg karmesteri működését, és e szakmában az ötvenes évek folyamán hasonló elismertséget szerzett, mint hegedűsként. Bár állandó karmesterként főként csak itt – illetve később Svájcban a nevét viselő fesztivál zenekarának élén – tevékenykedett, gyakori vendégkarmester volt Európa meghatározó zenekarainál. Detmoldi munkája mellett 1956-tól Svájcban élt, Sionban telepedett le. 1963-ban itt alapította meg a Tibor Varga Zeneakadémiát, illetve 1964-ben a Tibor Varga Fesztivált, melyet 2001-ig rendeztek meg rendszeresen. A Zeneakadémia egy átlagos évben 400 hallgatót fogadott, 25 mesterkurzus keretében. Szintén Svájcban, 1967-től évente rendezték meg a Tibor Varga Nemzetközi Hegedűversenyt, melyen a világ ifjú hegedűs tehetségei találkozásra és bemutatkozásra kaptak lehetőséget. 1974-ben egy alapítványt is létrehozott, mely szintén az ő nevét viseli. Közreműködött a győri zenei szakképzés megszervezésében, ahol az egyetem Zeneművészeti Intézete ma is Varga Tibor Zeneművészeti Intézet nevet használja. 1988-ban állandó konzervatóriumot is alapított, mely 2002. óta Conservatoire Supérieur et Académie de Musique Tibor Varga néven működik.

Családja is a zenének szentelte életét. Gyermekei első feleségétől Judith-tól születtek. Gilbert Varga szintén hegedűsként kezdte pályafutását, de később karmesterként vált ismertté, jelenleg a Pannon Filharmonikusok egyik vezető karmestere, részben visszatért Magyarországra, sőt, felvette a magyar állampolgárságot is. Lánya, Susan Rybicki-Varga gordonkaművész és tanár. Második felesége, Angelika Varga-Behrer pedig muzikológus.

Hegedűművészként a legnagyobb karmesterekkel koncertezett, elsősorban Bartók, Berg és Schönberg életműve számított a szakterületének. Ő mutatta be többek között Schönberg és Berg hegedűversenyeit, több mint 30 ősbemutató kötődik a nevéhez. Számos ország, számos intézménye és települése adományozott kitüntetést számára. A 101 éves, egykor Pécsett is tevékenykedő Takács Jenő így emlékezik rá: “Varga Tibor egyike volt a legnagyobb tehetségeknek, akivel életem folyamán találkoztam. Játékát Schönberg is nagyra becsülte. Mikor 1955-ben, Londonban találkoztunk, Varga büszkén mutatta Schönberg levelét, melyben többek közt ez állt: El kell ismernem, még sohasem hallottam műveimet ilyen kiváló interpretációban, mint ahogy Varga Tibor játszotta…”

A tanítás és a fiatal tehetségek felkarolása végigkísérte egész életét. Első pedagógiai munkája szülővárosához kapcsolódik, ahol a világháború után részt vett a Zeneművészeti Főiskola létrehozásában, majd 1949-ben a frissen alapított detmoldi zeneakadémia vonós tanszakának megszervezésével bízták meg. A csellista André Navarra és a hegedűs Bruno Giuranna, illetve Nobuko Imai társaságában végzett munka egy nemzetközi hírű vonós iskolát eredményezett. Rendszeres zsűritagja volt a világ vezető hegedűversenyeinek, és a mesterkurzusokon való oktatás is része volt az életének. Az általa vezetett zenei iskolák, fesztiválok és kurzusok hamarosan a világ hegedű oktatásának legrangosabb helyszínei lettek. 2002-ben, 81 évesen még vendégprofesszori kinevezést vállalt a grazi zeneakadémián. Tanítványai a mai koncertélet vezető szólistái és koncertmesterei között kaptak helyet. Önálló metodikát dolgozott ki a hegedűtanításra, melyet publikált is, egy elméleti és hét gyakorlati kötetben.

2003-ban, 82 éves korában, váratlanul érte a halál, Svájcban. A halála előtti napokban még lelkesen tervezte a következő tanév teendőit.