E hangverseny művei a homályból lépnek elő. Minden mű keletkezésében van valami rejtett vagy egy olyan pillanat, amikor új köntösben áll a közönség elé. A legendás barokk orgonista, Dietrich Buxtehude e-moll chaconne-ja eredetileg orgonára készült, és most új, zenekari köntösben, a Pannon Filharmonikusok koncertmesterének hangszerelésében áll a közönség elé. A mű egyébként annyira kívánja a zenekart, hogy ez a hangszerelés nem is az első, az 1930-as években már egy mexikói karmester is meghangszerelte. Bach d-moll zongoraversenye eredetileg csembalóverseny, de a zenetudomány mindig is úgy vélekedett, hogy Bach többi csembalóversenyéhez hasonlóan ez is eredetileg más szólóhangszerre, talán hegedűre készülhetett. Pontos eredetijét és keletkezésének történetét máig homály fedi. A két barokk művet egy nagyszabású romantikus alkotás, Bruckner VI. szimfóniája követi. Ez a szimfónia hangszerelésében és természetközeliségében kilóg Bruckner szimfóniáinak sorából, jóval áttetszőbb és szabadabb levegőjű, sőt, egyes sejtések szerint a nőkkel igen távolságtartó Bruckner szerelmes volt e szimfónia megírásának idején.