A budapesti és pécsi Napfényes tavasz című koncertjeink bevételéből a Pannon Filharmonikusok az Ukrajnából Magyarországra menekült családok gyermekeit támogatja a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz eljuttatott pénzadománnyal. Kérjük, jegyvásárlásával támogassa Ön is a hazánkba menekült gyermekeket! Köszönjük!

Napfényes tavasz című hangversenyét ajánlja a Pannon Filharmonikusok május elején. A koncerten Johannes Brahms, Clara Schumann és Robert Schumann műveiből összeállított muzsika csendül fel. Robert és Clara Schumann, valamint Brahms a zenetörténet egyik legrejtélyesebb szerelmi háromszögét alkották. Dalkeringők, zongoraverseny, szimfónia, karakterdarabok hangzanak ez esten, egy színpadon lép fel Bogányi Gergely zongoraművész és Bogányi Tibor vezető karmester. Műsoron Robert Schumann a-moll zongoraversenye, Brahms Szerelmi dalkeringői, Robert Schumann I. (B-dúr) szimfóniája, valamint Clara Schumann Négy karakterdarabja. Robert és Clara szerelmének köszönhetjük Robert Schumann csaknem egész daltermését, Brahms pedig mindkettőjük barátja és szellemi társa volt, aki Robert betegsége és korai halála idején szorosan Clara mellett állt, sőt, talán több is volt számára ennél, ugyanakkor, bár Clara Robert halála után negyven évet élt özvegyként, Brahms pedig egész életében nőtlen volt, soha nem házasodtak össze. Ezen az estén az ő zenéjük szól. Közreműködik Bogányi Gergely zongoraművész, a Pannon Filharmonikusok Fesztiválkórus, karigazgató Dobos László és Vass András.

Johannes Brahms (1833-1897):

Liebeslieder Op. 52 (1869)
Text: Georg Friedrich Daumer (1800-1875)

1. Szólj, leány, te legkedvesebb,

Ki az én hűvös keblemben

Pillantásoddal ezt a vad hévet

Felkeltetted!

Nem lágyítod-e meg szíved,

Akarsz-e, te szentéletű,

Meghitt öröm nélkül pihenni,

Vagy akarod-e, hogy (hozzád) jöjjek?

Meghitt öröm nélkül pihenni,

Ily keserű vezeklést én nem kívánok.

Gyere, te fekete szemű,

Gyere, amikor a csillagok köszöntenek.

2. A kősziklánál zúg az ár,

Hevesen nekizúdulva;

Aki sóhajtani nem tud,

A szerelmen keresztül majd megtanul.

6. Egy kis, takaros madárka

Útját reptében

A kert felé vette,

Akadt ott gyümölcs elég.

Ha én egy takaros,

Kis madárka volnék,

Nem késlekednék,

Mint ő, úgy tennék.

Álnok lépvessző

Leselkedett a helyen,

Szegény madár

Többé nem tudott tovarepülni.

Ha én egy takaros,

Kis madárka volnék,

Bizony késlekednék,

Mint ő, úgy nem tennék.

A madár egy

Szép kézbe került,

Nem is akart

A szerencsés mást.

Ha én egy takaros,

Kis madárka volnék,

Nem késlekednék,

Mint ő, bizony úgy tennék.

8. Mikor szemeid ily lágyan

És szerelmesen néznek rám,

Minden rejtett szomorúság, mely szorongatott, elszáll tőlem.

E szerelem szép tüzét

Ne hagyd soha kialudni!

Senki nem fog soha oly hűen szeretni,

Ahogy én szeretlek.

9. A Dunaparton

Áll egy ház,

Ahonnan egy rózsás arcú leány

Néz ki.

A lányt

Ugyancsak jól őrzik,

Tíz vasretesz

Van az ajtón.

Tíz vasretesz,

Ez egy tréfa;

Úgy töröm le őket,

Mintha csak üvegből lennének.

11. Nem, az emberekkel

Nem lehet megférni;

Mindent oly rosszindulatúan

Tudnak magyarázni.

Ha vidám vagyok,

Tán pajkos gondolatokat kergetek;

Ha hallgatok, azt mondják,

A szerelemtől őrült vagyok.

12. Jer, lakatos, és készíts zárakat,

Zárakat számtalant;

Hadd csukjam be a rossznyelveket

Egyszer s mindenkorra.

Szutrély Katalin nyersfordítása