Wolfgang Amadeus Mozart: Requiem (K.626)
Introitus – Kyrie – Sequenz – Offertorium – Sanctus – Benedictus – Agnus Dei – Communio
Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) életének utolsó, befejezetlenül hátrahagyott műve
a Requiem, mely egyaránt a műfaj és a Mozart életmű egyik legismertebb és legtöbb legendával övezett darabja. Mozart utolsó évében valósággal ontotta magából a nagyszabású remekműveket.
Az 1791-es év tavaszán elkészült B-dúr zongoraverseny és a júniusban bemutatott Ave verum Corpus után a szerző december 5-i haláláig elkészült két opera (A varázsfuvola, Titusz kegyelme), a Klarinétverseny, és a Requiem első két és fél tétele. Mozart munkája a Szekvencia híres, Lacrimosa szövegénél szakad félbe, de a további tételek vázlatai, első sorban énekes szólamai is készen álltak a szerző halálakor. A mű hangszerelését és a hiányzó tételeket Franz Xaver Süssmayr (1766-1803) fejezte be, aki a korban jó nevű, fiatal zeneszerző volt, és Mozart utolsó évében a mester kottamásolója. Érdekes, hogy ez a remekmű egy mára teljesen elfeledett zeneszerző munkája révén lett teljes, és nem például Joseph vagy Michael Haydn segítségével, pedig előbbi ekkor már világhírnek örvendett, utóbbinak pedig 1771-es c-moll Requiemje sokak szerint mintaként szolgálhatott Mozartnak saját Requiemjének megírásakor.
A halotti mise hamisítatlanul magán viseli Mozart rendkívül plasztikus karakter- és érzelemábrázolását, ugyanakkor Mozarttól szokatlan módon sötét hangvételű. A d-moll alaphangnemet tovább erősíti, hogy a zenekarból hiányoznak a magas fafúvós hangszerek. Noha Mozart Requiemje sok tekintetben illeszkedik a műfaj hagyományaiba, sőt, számos korábbi halotti misével kifejezetten rokon vonásokat mutat, mégis elhomályosította a műfaj minden korábbi darabját, és bizonyos szempontból mércét állított minden későbbi requiemnek. Mozart alkotásával a requiem műfaja valósággal kilépett a liturgikus keretek közül, önálló zenei formává lett, mely sokkal inkább a zeneszerző halállal kapcsolatos gondolatainak végigelmélkedésére szolgál, mint a halotti szertartás zenei kíséretére.
Mozartot halála másnapján a járványhelyzetre való tekintettel nyitott tömegsírba temették minden méltó megemlékezés és családja részvétele nélkül. Pontos sírhelye máig ismeretlen. És bár méltatlannak tűnik, hogy a zenetörténet egyik legmeghatározóbb komponistáját ilyen körülmények között temessék el, valójában semmi sem méltóbb Mozarthoz, minthogy síremléke zenéből, sőt, saját zenéjéből készüljön, amely nem marad öncélú, magányos alkotás, hanem hangjai azóta is számtalan művészt kísérnek utolsó útjára.
