A műsort az érett Brahms formabontó és igen impulzív B-dúr zongoraversenye nyitja, melynek ősbemutatója egyébként Magyarországon volt, a szerző szólójával, Erkel Sándor vezényletével. Ezt az alkotását Brahms is pályája egyik tetőpontjának tekintette, pedig a műveivel való elégedettség általában nem volt rá jellemző. Ezt követően jönnek a könnyek. Könnyek – Bartók Béla emlékére. A félreérthetetlenül bartóki és népi ihletésű mű Bartók egykori tanítványa és kollégája, Veress Sándor tollából született 1945-ben. A műben azonban mintha nemcsak Bartók halála, hanem a romba döntött Magyarország kietlen látványa is fakasztaná a könnyeket. Zárásként Richard Strauss vidám hangulatú, de tragikus végű szimfonikus költeménye hangzik el. Alcíme ugyanis a következő: „Régi csibésztörténet – rondóformában”. Részletesebb programot a szerző nem közölt, - ahogyan fogalmazott, az, hogy mire gondolt az egyes részek komponálásakor, „elég furcsán hatna, vagy megütközést keltene” - csak annyit tudunk, hogy a csínytevőt végül felakasztják.

"GERGELY INSPIRATÍV JÁTÉKA NÉLKÜLÖZI A SÉMÁKAT ÉS A PÓZOKAT, AZ ELŐRE BEGYAKOROLT FORDULATOK NÁLA CSAK AZT SZOLGÁLJÁK, HOGY MINDIG SZABAD MARADHASSON, HOGY ADOTT PILLANATBAN DÖNTHESSEN EGY FRÁZIS KIMENETELÉRŐL. OLYASFAJTA ZENÉLÉS AZ ÖVÉ, AMIT CSAK A NAGYMESTEREK, RACHMANINOV VAGY THIBAUD TUDTAK." (BOGÁNYI TIBOR, PAPAGENO)