Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart nemcsak a bécsi klasszika, hanem az egyetemes zenetörténet két kiemelkedő alakja. Műveikre, legyenek azok egyházi- vagy világi témájúak, egyaránt a dallam, a harmónia és a forma kiegyensúlyozottsága jellemző, miközben mindkét szerző az érzelemgazdagság és a szenvedélyesség addig nem tapasztalt szféráiba jutott el. 

A Bécsi barátok című est egy fiatal magyar szopránénekesnő személye köré épül.

Baráth Emőke az elmúlt évtizedben sorra hódította meg Európa, az Egyesült Államok, illetve Japán hangversenytermeit, így esetében talán a „sztárvendég” titulus sem túlzás. Az est műsora egyrészt ritkán hallható kompozíciókból áll: Mozart korai és Haydn világi vokális kompozícióinak részletei igazi zenei csemegéknek ígérkeznek. Emellett közismert alkotások is felcsendülnek, mint Haydn Üstdobpergés becenevű szimfóniája vagy Mozart Exsultate, jubilate szövegkezdetű motettája. Az est karmestere Vass András, a Pannon Filharmonikusok állandó karmestere lesz.

Többek között a Fidelio kulturális portál is rendszeresen ad nyilvánosságot a művésznő munkásságának, ITT elérhető pár hír, interjú az elmúlt időszakból.

Rangos díjra jelölték Baráth Emőke lemezét

Baráth Emőke női zeneszerző műveiből készített új lemezt

Baráth Emőke Opus Klassik-díjas

Az alábbiakban Vass András karmester úr gondolatait szeretnénk közkinccsé tenni, akit a közvetlen a koncert után interjúvoltunk meg:

"A hangverseny első felében Mozart fiatalon megírt, korai operáiból (A pásztorkirály valamint Mitridate, Pontus királya) hangoztak el áriák valamint a szintén nagyon fiatalon megírt Exsultate, jubilate c. motetta. A hangverseny második felében Haydn énekhangra és zenekarra írt terméséből többségében kései művei kerültek terítékre, melyekből a leghangsúlyosabb a Scena di Berenice c. mű volt, mely egy őrülési folyamatot ábrázoló, drámai, éles fordulatokkal teli jelenet."

"Reám mindig azok a szólisták voltak nagy hatással, akiknek a zeneisége és személyisége is nagyon intenzíven megjelent a színpadon. Mindkettőt ugyanolyan fontosnak tartom. Ritka az, amikor egy művésznél a zeneiség és a személyiség is erőteljes, intenzív, ugyanakkor nagyon harmonikusan jelenik meg. Baráth Emőkében már az első próba alkalmával ezt tapasztaltam. Egy ilyen repertoár szépségét csak olyan valaki tudja kibontani és megmutatni, aki tökéletesen ura a saját hangjának, tisztában van a stílus által megkövetelt zenei értelmezési keretekkel és az adott zenetörténeti kor (esetünkben a bécsi klasszicizmus) korabeli előadói gyakorlatával, ugyanakkor e tudás páratlan tehetséggel, lenyűgöző kisugárzással és finom, árnyalt lelkivilággal egészül ki. Meggyőződésem, hogy a Pannon Filharmonikusok zenekara és magam is ebből a tudatos, ugyanakkor szívből jövő őszinte zenélésből, "lélekkel átitatott profizmusból" kaphattunk nem csak ízelítőt, de példát is a próbák során. A visszajelzések alapján a Hangversenyteremben helyet foglaló és az online közvetítést néző és hallgató közönség is érzékelte mindezt. Látványos volt az a fejlődés a próbafolyamatok alatt, ahogy a szólista, zenekar, karmester napról napra és egyre jobban megértve egymás szándékait, egyre elmélyültebb, kifejezőbb zenéléssé formálta azt a zenei anyagot, amely végül a hangversenyen ilyen ihletettséggel megszólalhatott.

A próbafolyamat során a zenekari munka is látványosan mozdult el az egymásra figyelő, egymásra rezonáló intenzív kamarazenélés irányába. A bécsi klasszicizmus, vagy a barokk repertoár - magyarul a régi zene - magas színvonalú előadása elképzelhetetlen az egyéni felelősségre építő, egymást támogató, tudatos kamarazenélés nélkül. A legapróbb zenei motívumok világos artikulációjától, a megfelelő súlyviszonyok helyes értelmezésétől, a hosszabb zenei folyamatok és irányok értésén és megélésén át a megfelelő hangzás és arányok megtalálásáig vezet ez az út. Mindig örömmel tölt el és különösen inspiráló, amikor ezen az úton látható, érezhető fejlődést tapasztalok magamon és muzsikus társaimon."