A magyar kultúra napja ünnepének hivatalos hangversenyét a Müpában a  Pannon Filharmonikusok adja a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán.

1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt Szatmárcsekén. Ennek emlékére ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját. És ahogyan azon a borongós téli napon, a világtól elzárt, tiszántúli kúriában Kölcsey is elmerengett a magyar nép zivataros századain, úgy mi is újra és újra visszatekintünk saját kultúránk fényes és szomorú napjaira, és talán a tél elmúlásának és a remény újraéledésének gondolatát is hozzátársítjuk. Ilyen ennek a koncertnek is a magyar szerzők műveiből összeállított, hányattatott sorsú programja. Több mű ugyanis már az előző évben is szerepelt a műsorban, de a járvány miatti kényszerű újratervezések mindig elodázták az előadásokat. Erről a hányattatásról tanúskodik Veress Sándor Bartók-tanítvány és pályatárs Threnos (Könnyek) című műve, melyet 1945-ben, a romba döntött Magyarországon a távolban elhunyt Bartók emlékére komponált. Ezt a komor bevezetőt viszont három vidám hangulatú darab ellensúlyozza. Elsőként a már említett Bartók Béla Divertimentója (tehát „szórakoztató” zenéje), aztán a már kétszer műsorra tűzött, de mindig elhalasztott Capriccio ("szeszély"), melynek szerzője a zenekar koncertmestere, Bánfalvi Zoltán hegedűművész. Végül pedig egy igazi sláger, Kodály Zoltán Galántai táncok című műve.

Ezzel tulajdonképpen megérkezünk a januári napok aktualitásához, a farsanghoz és a tánchoz, melyre ebben az időszakban aligha kerülhet sor ténylegesen. Ajánljuk tehát mindenkinek ezt a hangversenyt, aki szereti a magyar zenét, és egy kis felvidításra, legalább lélekben táncra és zenei humorra vágyik a szürke téli napokban.

Az előadás a MÜPA és a Pannon Filharmonikusok együttműködésében valósul meg.

"... A második rész egy gyors tétel, amelyet egyetlen nap alatt írtam, egy álom hatására. Ebben az álomban gyakorlatilag egymás után kétszer lejátszódott ez a tétel, elejétől a végéig, így másnap nem volt egyéb dolgom, mint ezt hangról hangra leírni.

A cselló hatalmas hangterjedelmét, színgazdagságát, virtuozitását és többszólamú játékmódját kiaknázó mű megírása során a számomra legkedvesebb csellóversenyek /Dvořák, Elgar, Sosztakovics (No. 1.)/ szolgáltak mintául. A darab stílusa neoromantikus, számos utalással a jazzre és a filmzenére, valamint egyértelmű az Elgar-hatás a második tételben és Sosztakovicsé a harmadikban. A zenekar a szólistával egyenrangú partner, annak zenei anyagát inkább kiteljesíti, mintsem kíséri.”

Így mesélt a Pannon Filharmonikusok koncertmestere, Bánfalvi Zoltán Capriccio - szóló csellóra és szimfonikus zenekarra című művéről, amelyben a szólót a zenekar egyik vezető karmestere, Bogányi Tibor játssza.

Bánfalvi Zoltán Budapesten született. Az Országos Koncz János Hegedűversenyen 1992-ben harmadik, 1995-ben második helyezést ért el. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Kovács Dénes irányítása alatt 2002-ben kitüntetéses művész-tanári diplomát, majd 2006-ban mester-doktori címet szerzett. Rendszeres résztvevője volt Baráti Kristóf, Fenyves Loránd, Igor Ozim és Zsigmondy Dénes mesterkurzusainak. 2001 óta több kamara- és szimfonikus zenekarnak volt tagja, ezáltal számos európai, ázsiai és amerikai hangversenykörúton járt. Részt vett a varallo-i (IT) Valsesia Musica és a pörtschach-i (A) Johannes Brahms hegedűversenyeken. Olyan művészekkel játszott együtt, mint Baráti Kristóf, Bánfalvi Béla, Bogányi Tibor, Érdi Tamás és Várdai István.

A 2005/2006-os tanévtől a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanít. Alapító tagja a 2003-ban alakult Budapest Sextetnek, valamint a 2011 őszén létrejött Magyar Kamarazenekarnak. 2013 októbere óta a Pannon Filharmonikusok koncertmestere. Az együttes tagjai a 2015/2016-os év zenekari művészévé választották. Előadóművészi és tanári tevékenysége mellett szívesen foglalkozik komponálással, átiratok készítésével.

 A HANGVERSENY ONLINE, LAPOZGATHATÓ MŰSORLAPJÁT IDE KATTINTVA OLVASHATJÁK!