Mirco Palazzi – Rodolfo gróf
A 19. század uralkodó stílusirányzata, a romantika szerette az egzotikus témákat. Ma már kissé furcsán hat, de ezek közé tartozott a mélyálom fázisában történő járkálás genetikai zavara, a szomnambulizmus. A harmincéves Vincenzo Bellini művészi képzeletét is a „holdkórosok” témája ragadta meg, amikor 1830/31 telén megkomponálta a La sonnambulát. Az alvajáró a bel canto operarepertoár nevezetes darabja, amelyet a rövid életű zeneszerző pályája végén, közvetlenül a Norma előtt − azzal egy esztendőben − komponált. A 19. században sikeres mű 20. századi újrafelfedezése Luchino Visconti 1955-ös scalabeli rendezésével kezdődött, Maria Callasszal a főszerepben. A mű hátterében általánosságban az alvajáró-témájú színpadi művek akkoriban aktuális, nagy divatja, konkrétan pedig Ferdinand Hérold balettje áll: a művet Párizsban mutatták be 1827- ben; a librettót az operai világban jolly jokernek számító Eugène Scribe írta. Ez szolgált inspirációval Bellini alkotása számára. A zeneszerző Felice Romani − Scribe nyomán készült − szövegkönyvét zenésítette meg.
A Müpa előadásának sztárja a cseh koloratúrszoprán, Zuzana Marková, aki számos sikert aratott már az olasz repertoár, és ezen belül is a bel canto operák területén. Elismert Lucia és Violetta, de Manonként és Donna Anna szerepében is ünnepli a közönség. Partnere, a szardíniai születésű tenor, Francesco Demuro ugyanezen a területen jeleskedik: szerepei Nemorinótól a Mantuai hercegen át Alfredóig ívelnek.
A produkció karmestere, Riccardo Frizza vérbeli operakarmester, az itáliai repertoár specialistája; a milánói Scala, a velencei Fenice, a Párizsi Opera és a New York-i Metropolitan visszatérő vendége.
A Pannon Filharmonikusok, a Müpa és a Zsolnay Örökségkezelő NKft. koprodukciója.