Szeretne egy koncertet hallgatni, ahol nem csak a legközismertebb zeneszerzők művei szerepelnek? Szeretne átlépni az ajtón, amely a klasszikus zenéből nem a világzenébe vezet, hanem az univerzum zenéjébe? Akkor a Pannon Filharmonikusok muzsikusai ezen az estén Önnek játszanak! Elsőként egy fiatal lánnyal találkozhat, Lili Boulangervel, aki századforduló Párizsában élt, és a huszadik század hajnalán nem kisebb dologra vállalkozott, minthogy női zeneszerzőként vonuljon be a zenetörténetbe. Rendkívüli tehetsége mindezt lehetővé is tette volna a számára, azonban mindössze 25 évesen elragadta a tuberkulózis. Ő mesél egy izgő-mozgó, zsongó tavaszi reggelről, amikor a földi világ két nagy ciklusa, a nap és az ég együtt ébred, és pezsgő élet árad mindenből. Ezt egy másik világ követi, a lélek univerzuma: Sibelius sötét tónusú, szenvedélyes és romantikus hegedűversenye, melynek második tételében a szólista és a zenekar viszonya hatalmas utat jár be. A kezdeti fényévnyi távolság, meg nem értés és magányosság homályában egyszer csak feltűnik, hogy valójában közelebb vannak egymáshoz, mint gondolnák: a tétel elején a zenekar részéről megválaszolatlanul hagyott hegedűdallam észrevétlenül testet ölt a zenekar hangszerein, hogy átölelhesse a magára hagyott szólistát.

De az univerzum nem lenne teljes a földrajzi utazás nélkül, anélkül, hogy legalább a naprendszert bejárnánk – merthogy a zenében ez lehetséges. Gustav Holst ugyanis még a Holdra szállás előtt megkomponálta a Naprendszer bolygóinak zenéjét – és bár ezek sokat merítettek az antik görög istenek karakteréből (akiknek neveit az égitestek megörökölték), érdekes űrutazás lehet ez a zenei képzelőerő segítségével. A bolygók között itt nem kapott helyet a Föld, hiszen bemutatása túltett volna egy szimfónián is. A többi hét planéta végigtekintése azonban termékeny tűnődés kiindulópontja lehet, hogy milyen is lenne a többi, ma már ismert égitest.