Joseph Haydn 12. szimfóniája szélső tételeinek hangnemét, Az E-dúrt a felvilágosodás korának elméletírói az örömmel és a méltósággal kapcsolták össze, a szimfónia középső tételének e-mollját volt, aki a „könnyekkel kísért sóhajtások” hangnemeként határozta meg. Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin az előző századforduló orosz zenéjének legeredetibb tehetsége volt. Szimfonikus költeményének öt motívuma egy-egy érzelmi állapotot érzékeltet. Az extázis költeménye esetében a „költemény” szót olyannyira komolyan kell venni, hogy a misztikus tanok iránt kiemelt érdeklődést mutató szerző egy több mint háromszáz sorból álló verset is csatolt a zeneműhöz. Éduard Lalo Spanyol szimfóniája igazából sem nem spanyol, sem nem szimfónia: egyrészt szerzője Franciaországban élt és alkotott, másrészt a mű valójában nem szimfónia, hanem egy hegedűverseny. Nevét öttételessége mellett jellegzetes ritmusképletei és szenvedélyes dallamai nyomán kapta, amelyeket ezúttal Mayu Kishima szólójával élvezhetünk.