Csupa magyar szerző, mégis megannyi nemzetközi áthallás. Az első Liszt-mű igazán ritkán hallható egyben, pedig Liszt Faust és Mefisztó alakjának megidézésével mintegy saját ellentmondásos személyiségét is megjelenítette. Szinte egész életében foglalkoztatta a Faust-téma, de nem Goethe, hanem Lenau szemléletében. Kodály Nyári estéje a szerző zeneakadémiai diplomamunkája, melyet később Toscanini javaslatára erősen átdolgozott. A sok impresszionista hatás mellett már ebben a műben nagyon karakteres Kodály hangja. Bartók brácsaversenye utolsó, Amerikában keletkezett, befejezetlenül maradt műveinek egyike, mindazonáltal a szóló brácsairodalom egyik legjelentősebb darabja. A Tasso az olasz költő panaszát és diadalát idézi meg két képben. Hasonlóan a Két epizódhoz, ugyanazon emberi sors két ellentétes karakterét állítja elénk, mindezt pedig Liszt szemléletes és grandiózus megfogalmazásában. Ugyanakkor az emberi élet két alapvető érzését, a bukás, kudarc hangjait, és a reményt, hogy az élet – ha lassan is, de – igazságosan ítél.