Aki szereti a 19-20. század fordulójának magyar világát, feltétlenül érdemes ellátogatnia erre a hangversenyre. A századforduló emblematikus alakjainak művei megidézik azt a kulturális virágzást és kavalkádot, amely a kort jellemezte. Kevesen tudják, de a fiatal Mahler két évet töltött Budapesten, és a koncerten elhangzó I. szimfóniájának ősbemutatójára is itt került sor. Szép példája ez a mű annak, ahogyan egy huszonéves ifjú „titán” megméri magát az egyik legmagasabb rendű szimfonikus műfaj, a szimfónia mércéjével. Hubay a kor zeneoktatásának is meghatározó alakja volt, hegedűiskolája máig nemzetközileg elismert, a Zeneakadémia vezetőjeként pedig generációknak mutatott utat. Goldmark Károlyt inkább színpadi műveiről ismerték a maga korában, de A-dúr scherzója friss nyitánya a hangversenynek és a bérletnek egyaránt. Zenéjükön nemcsak magyar hatások érezhetők, hanem mindaz, amit az Osztrák-Magyar Monarchia, a késő-romantika és a szecesszió kultúrája jelentett. Egy hosszú és gazdag évszázad búcsúja és az új és ismeretlen nyitánya rejlik műveikben, akárcsak a közönség érzéseiben egy nyárvégi – kora őszi estén.