Ahogy a magyar zenetörténetben is vannak kifejezetten a hazai közönségnek alkotó szerzők és vannak olyanok, akiket már életükben is jól ismert a nemzetközi zenei élet, úgy az orosz zeneszerzők közül sem mindenkit fedeztek fel hamar külföldön. Ebben a felfedezésben segít ez a koncert.

A koncerten elhangzó műveket áthatja valamilyen időtlenség és személyesség. Nem az újszerű alkotásának vágya vezette a szerzők ceruzáját, hanem a mondanivaló. Borogyin nyitánya úgy készíti elő az orosz eposzt, hogy közben önállóan is szerethető, változatos, sokat mondó zene. Bár Sosztakovics egy interjúban „megígérte”, hogy háromtételes lesz a mű, annyi mondanivaló jutott a szólistának, hogy végül önálló monológ-tételt is kapott. Glazunov pedig V., „Hősi” szimfónájában teljes pompájában él az orosz romantika nagyszabású, érzelmes és egyetemes eszköztárával.