A szeptember 7. és 10. között zajló Zeneszüret fesztiválon kétszer is felcsendül a Kodály Központban Puccini La rondine (A fecske) című alkotása. A mű hangulata a bécsi operettek világát, a Párizsban és a Riviérán játszódó cselekménye azonban a Bohémélet és A kaméliás hölgy történetét idézi. Az előadás a Pannon Filharmonikusok és a Kodály Kórus Debrecen tolmácsolásában Pasztircsák Polina, Leonardo Caimi és Piero Terranova közreműködésével valósul meg, míg a karmesteri pálcát José Cura világhírű tenor fogja majd kézbe.

 

 

 

 

Puccini háromfelvonásos operája eredetileg operettnek készült.  A Fecskét Monte-Carlóban mutatták be 1917. március 27-én, ez volt az egyetlen olyan bemutató, amelyen Puccini személyesen nem vett részt.

 

JEGYVÁSÁRLÁS  és további információk az alábbi linkeken:

 

2023. SZEPTEMBER 7., CSÜTÖRTÖK 19.00

2023. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT 19.00

 

Giacomo Puccini: La Rondine (A fecske)

Kodály Kórus Debrecen
Pasztircsák Polina – Magda de Civry
Leonardo Caimi – Ruggero Lastouc
Piero Terranova – Rambaldo Fernandez
Nadia Vella – Lisette
Jihoon Son – Prunier
Raposa Kíra – Yvette/Georgette
Mórocz Virág – Suzy/Lolette
Mitrasca Rebecca-Astrid – Bianca/Gabriella

Vezényel: José Cura

 

 

 

A fecske vagy a visszatérés szabadsága

Sok évvel ezelőtt átéltem egy olyan élményt, amelyet csak később értettem meg, amikor a A fecske librettóját tanulmányoztam: 

A házam garázsába érve megláttam egy fecskét, amely a mennyezettől néhány centiméterre repült, és kétségbeesetten kereste a kiutat.  Mivel azt hittem, hogy véletlenül bezáródott, rohantam, hogy kinyissam az ajtót, és kiengedjem. Legnagyobb meglepetésemre ahelyett, hogy elrepült volna, visszatért befelé, csőrében valamit cipelve.  Ekkor fedeztem fel a fészkét, amelyben alig nagyobb tojások voltak, mint a csicseriborsó! Otthon mindenkinek megmondtam, hogy mindig hagyják nyitva a garázsajtót... Nem sokkal később megszülettek a fiatal madarak, és amikor beköszöntött a tél, a család eltűnt.

 A következő évben, nagy meglepetésemre ismét visszatértek a bérlőim...

 A fecskék nem tudnak bezárva élni; a szabadság iránti igényük olyan nagy, hogy annak visszaszerzése érdekében akár odáig is elmennek, hogy megölik magukat, ha nekimennek annak, ami fogva tartja őket.  De paradox módon ez a klausztrofóbia, amit a génjeikben hordoznak, nem akadályozza meg őket abban, hogy hűségesek legyenek "otthonukhoz", mert minden évben visszatérnek ugyanarra a helyre, függetlenül attól, hogy mekkora távolságot kell megtenniük, vagy mennyi idő telt el.

 Rambaldo ezért nem fosztja meg Magdát a számára oly fontos szabadságtól: tudja, hogy "fecskéje" előbb-utóbb visszatér hozzá.  Mindig is így volt, és mindig is így lesz.

 José Cura

Vissza