"Szétszedik a zenekart az olaszok ezért a temperamentumos műsorért... Magyar táncok és J. Strauss... - imádni fogják. Sok sikert és vastapsot!" - írta törzsközönségünk egy tagja, Gábor a közösségi oldalunkon. A műsorban persze más darabok is helyet kaptak, Bogányi Tibor vezető karmester bejárta a világot, biztos érzékkel nyúlt ezúttal is a műsorhoz, amellyel az észak-olasz bűbájos város, Pordenone közönségét igyekeztünk elvarázsolni az új év elején. Úgy tűnik, sikerült...

Imádták. Vastapsoltak. Ha szét nem is szedték sem a zenekart, sem a cimbalmot szerencsére, de a koncert után jópáran a színpad felé tódultak, sőt, többen fel is mentek és csodálták, simogatták, fotózták Lukács Miklós  cimbalomművész hangszerét. Hogy ezzel a képpel éljünk, szerintünk őt magát a tapsukkal valójában "szétszedték" – elképesztő virtuóz játéka, saját darabja és improvizációja mindannyiunk bőre alá bújt.

Bogányi Tibor vezető karmester és a fergeteges zene együtt "aktiválták" a közönséget, végig az est alatt egyre és egyre jobban, végül "tutti" crescendo-ban tapsolt a zenekarral a karmester játékos vezénylő intéseire az egész ház - a ráadásban is, amit véget nem érő tapssal kértek. Bár a színházterem akusztikája egészen más, mint például a Kodály Központ hangversenyterme, kihívás elé állítva a muzsikusokat, a nagyszerű zenészek fergeteges hangzást, hangulatot teremtettek kitűnő játékukkal! 

 

 

 

 

 

Johannes Brahms: Magyar táncok – 1-10.
Johann Strauss: A denevér – nyitány
Lehár Ferenc: Arany-ezüst keringő
Kodály Zoltán: Háry János - Intermezzo
Bartók Béla: Román népi táncok - cimbalom improvizációval
Lukács Miklós: Sirba in E
Johann Strauss: Pizzicato polka
Johann Strauss: Tere-fere polka
Johann Strauss: Éljen a magyar!

Lukács Miklós – cimbalom

Vezényel: Bogányi Tibor

PANNON FILHARMONIKUSOK

 

 

 

A PRÓBA ALATT

Nagyon professzionális, kedves, segítőkész műszaki kollégák segítették a próbafolyamatot. Amíg a zenekar muzsikált, addig bejártuk a házat...

 

   

Miklós hangszere itt még egyben van :)

  

 

Na, de hol is jártunk?

Bemutatjuk a várost, a koncerthelyszínt, vendéglátóinkat, tartsanak velünk egy jó hangulatú virtuális sétára!

 

Teatro Comunale "Giuseppe Verdi" (Teatro Verdi Pordenone)

 

A színház 100 éves múltra tekinthet vissza. Mind a polgárok, mind az város intézményei erősen vágytak arra, hogy legyen egy színházuk, és így nyílt meg 1922 áprilisában a Teatro Licinio a mostani színház helyén. 1938-ban a színházat Giuseppe Verdi után nevezték el. Ma az intézmény a térség egyik fő kulturális központja, mely a közönséghez különböző előadások, projektek és rendezvények útján juttatja el a magaskultúrát. A színház éves műsora törekszik rá, hogy a színházak szokásos évados szerkezetén túlmutasson. Verdi hitvallásának megfelelően, nyitott színház vagy, az áltatuk műsorra tűzött művek vegyes műfajúak. Egy olyan megújult színház, mely mind gazdasági, mind kulturális hasznot hajt a régiónak.

 

2005 márciusában befejezték az új színházépületet, és május 28-án avatták fel. Ma nemzeti és nemzetközi hírű események és előadások színtere, melynek egyik fő feladata a fiatalok meghódítása és a jövőbe tekintés. Helyet ad színdaraboknak, hangversenyeknek és táncelőadásoknak. Társadalmi felelősségük a nyitottság és innováció.

 

 

 

 

Történelmi visszatekintés

Pordenone a város a folyón, avagy a ″festett város″, az ipar városa, illetve a kultúra városa. Törénelme során szerencséje volt több színház és moziépületet magáénak tudni. A 19. században, illetve a 20. század első éveiben épült meg a Teatro della Concordia, majd a a Teatro Sociale, melyet az iparmágnás Andrea Galvani, a Pietro Montereale Mantica gróf, a a bankár Gian Battista Poletti, a művészetpártoló Francesco Tamai, és a szállodatulajdonos Luigi Tonetti építetett. Már 1905-től kezdve a polgárok szerettek volna a város közepén színházat építeni. Itt egy területet megvásárolt tehát a Galvani család. Majd tőlük átvette a városi önkormányzat, és 1910-ben megérkezett az engedély az új színház megépítésére. Az Első Világháború erősen akadályozta az építkezést. Ekkor döntötték el, hogy a színházat a város híres festője után Teatro Licinio-nak nevezik el. Végül mindenféle bonyodalmak után a színházat 1922. április 15-én adták át. A színház szinte azonnal az intézményes kultúra fellegvárává vált, nem csak a városlakók, de az egész térség számára.

 

   

 

A ház tele van élettel, de amikor ezek a fotók készültek, csak a zenekar és a műszak tartózkodott az épületben, a próba zajlott, így a publikum még nem jöhetett be, nem volt nyitva a Teatro, ezért ilyen csendes.

    

 

A színház homlokzata elegáns és harmonikus, míg belül a fa uralkodik. 1938-ban a színházat átkeresztelték Giuseppe Verdi Színházzá, és nagyjából harminc éven át összművészeti és oktatási szerepet töltött be. A polgári önazonosság jelképe lett, az idők szellemét tükrözte. Színház és mozielőadások, ünnepségek, táncrendezvények és mulatságok helyszíne lett. Megszületett a döntés az eredeti épület lebontására, hogy helyére újszerű, modern épület kerülhessen, mely még több műfaj befogadására alkalmas a prózai színháztól az operáig és a moziig. Ekkor tervezte meg Giuseppe Ballarin az ő avantgard színházát. Így született meg 1952-ben a Verdi Színház és Mozgó Színház, mely a 70-es években újabb modernázicón ment keresztül. Erre főleg az 1976-os földrengés után volt szükség. A színházat bezárták, majd 1976 és 1982 között már új szerkezettel újjá építették. 1988-ban a városi önkormányzat megvásárolta színházat, mivel a város kulturális élete szempontjából stratégiai fontosságúnak tartotta, de 1993-ban ismét bezárni kényszerült, mert az épület nem volt biztonságos. A színházügyi bizottság 1962-ben alakult meg hat fiatal helyi fiatal részvételével. Ők tartották ismét fontosnak, hogy a helyi lakosság ismét élvezhesse a színházművészetet. 10 év alatt óriási művészeket hoztak a Verdi Színház színpadára 2002. január 7-én ismét elkezdődtek az építkezések, hogy otthont teremtsenek a művészet és a társasági élet számára a régi Verdi Színház és Mozgó Színház hamvain, melyet végül teljesen lebontottak. 970 nap után, 2005 május 28-án megkapta város és a térség a jelenlegi épületet, melynek van egy nagyterme, ahol operákat, koncerteket, táncelőadásokat, színdarabokat, mozielőadásokat és ünnepségeket tartanak.

A kistermet, melyet Isidoro Martin után neveztek el, főleg konferenciákra, vetítésekre, kisebb előadásokra és szalonkoncertekre szánják. Az ú.n. Spazio Due teret ad kisebb kortárs színházi előadásoknak, ill. zenekari és balettpróbák számára. Ter – Nagyterem – 931 férőhely, Kisterem “Isidoro Martin” – 145 férőhely – Spazio Due

 

ATeatro Verdi Pordenone többek között a legnevesebb nemzetközi némafilm fesztivál színhelye. Felújított, eredeti ősi kópiák kockái peregnek, ezalatt zenészek elmuzsikálják a "filmzenét", csodálatos lehet így zenélni... ITT olvasható egy beszélgetés Paolo Cherchi Usai filmtörténésszel, a pordenonéi némafilmfesztivál (Le Giornate Del Cinema muto) egyik alapítójával. 

 

 

Pordenone, Friuli-Venezia Giulia régió

 

Röviden tekintsük át a térséget, segítségül hívva a Wikipédiát! Friuli-Venezia Giulia (németül Friaul-Julisch Venetien, szlovénul Furlanija-Julijska krajina, ladinul Friûl-Vignesie Julie) Olaszország 20 régiójának egyike.

Friuli-Venezia Giulia geopolitikai helyzetéből eredően hidat képez észak és dél, valamint kelet és nyugat között. Ennek következtében a térségben zajlik Közép-Európa, a Földközi-tenger parti vidékek és a kelet, valamint az Európai Unió és a dunamenti-balkáni térség tranzitforgalmának nagy része. Aránylag korszerű úthálózata az Ausztriával és Németországgal kiépített autópálya-kapcsolat által az európai közlekedési hálózat részévé vált.

A tartomány Északkelet-Olaszországban fekszik, az ország legkeletibb csücskében. Határai északon Ausztria, keleten Szlovénia, délen a Velencei-öböl, nyugaton Veneto régió.

  

Szerencsére volt időnk a koncertet megelőző este és aznap, a gyönyörű időben sétálni egy kicsit. 

A délelőtti szabadidőnkben igyekeztünk a várossal és az esti leendő közönségünkkel ismerkedni. Bár a fotók nem adják vissza a sokaságot, a szerintünk csakis a mi kedvünkért ragyogó, tavaszias napsütésben hömpölygött, kávézott, aperitifezett, csacsogott és kutyát sétáltatott a belváros utcáin a tömeg. Akkor sejtettük, hogy közben ebédidő lett, amikor szinte egyik pillanatról a másikra kiürültek az utcák...

  

 

  

 

 

A baj csak az volt ezzel az olasz dolce vita-val, hogy elég gyér a például a saláta, zöldség, olívaolaj, olajbogyó, szalámi választék :) Persze pasta-val sem állnak jól :)

  

 

 

Az i. e. 2. században a vidék római uralom alatt állt. Nevét Cividale del Friuliról, eredeti nevén Forum Iuliiről kapta. Forum Iuliit Julius Caesar vagy Augustus alapította piacvárosként, amire a forum név utal. Később bizánci befolyás alá jutott, a középkorban Görz grófjai, Aquileia pátriárkái és a Habsburg-ház vetélkedett érte. Keleti részét 1500 körül a Habsburgok szerezték meg, akik megalakították Görz és Gradiska koronatartományt. Nyugati része (a tulajdonképpeni Friuli tartomány) a 15. században a Velencei Köztársaság, majd 1797-től a Campo Formió-i békeszerződéssel a Habsburgok kezére került, 1815-ben a bécsi kongresszus az Ausztriával perszonálunióban álló Lombard–Velencei Királysághoz csatolta. 1866-ban, a porosz–osztrák–olasz háború után előbb Friuli nyugati területe került az egységes Olasz Királysághoz, majd az első világháború után a keleti fele is, az Isonzó völgyével együtt. A második világháború után Udine és Gorizia megyéket is Friuli-Venezia Giulia régióhoz csatolták, az Isonzó völgyét viszont Jugoszlávia szerezte meg. 1954-ben a korábbi Trieszt szabad város nyugati része, végül egész Trieszt a Friuli régió, s ezzel Olaszország részévé vált. Pordenone megyét 1968-ban alapították, itt 1976-ban rendkívül súlyos áldozatokat követelő földrengés pusztított.

A friuli nyelv (saját elnevezése il furlan vagy la lenghe furlane, a rétoromán nyelv egyik fő változata, amelyet az olaszországi Friuli-Venezia Giulia autonóm régióban mintegy 530 ezer ember használ; e régióban hivatalosan elismert nyelvi státusszal bír. Több nyelvjárásra oszlik (középső, északi, délkeleti, nyugati), amelyek főleg a szavak utolsó magánhangzójában különböznek egymástól (a nyelvjárásokban ez lehet a és o is). A friuli története több ponton homályos; valószínűleg azon vulgáris latin nyelvjárásokhoz kötődik, amelyeket az ókorban a rómaiak által i. e. 181-ben alapított Aquileia tartományban beszéltek. A rétoromán nyelvek közül a friulit beszélik a legtöbben.

 

Természetesen ez alkalommal is a BuszRent gondoskodott zenekarunk utazásának biztonságáról és kényelméről. Pilótáink nagyszerű segítői voltak annak a komoly munkának, gépezetnek, amivel egy szimfonikus zenekar távoli fellépése jár. Szerencsésen hazaért a két busz, köszönjük a kényelmet és biztonságot. Itt már a zselici lágy dombok táján járt kis konvojunk és stílusosan a Rómának, szeretettel című filmet kezdtük el nézni (ez aztán elmúlott :) - a CD egy ponton megakadt) 

 

 

Grazie Pordenone, arrivederci!

 

Vissza