Idén 10-től indul a visszaszámlálás, ami azt jelenti, hogy a Mesterek és Tanítványaik programba 10 tehetséges növendék került be és kapott lehetőséget szólistaként bemutatkozni széles közönség előtt a Kodály Központ színpadán a június 6-i koncerten.

A jelentkezők közül a közönség megszavazhatja kedvencét. A szavazás részletei IDE kattintva olvashatók.
Ismerjük meg jobban Károly Barnát!

 

- Ön választotta a hangszerét?
Több hangszer kipróbálása, illetve tanulása után próbáltam ki egy gordonkát, ami azonnal kézre állt.  Abban az időben éppen hegedültem. Mivel a két tanszakot a technikai sajátságaik miatt nem tudtam együtt vinni, választanom kellett. Szerintem ebben a választásban nagyban befolyásolt a tanár személye, aki akkor Kokas Ferencné volt, illetve ha gyermekfejjel gondolkozunk, akkor az újdonság varázsa is hathatott rám, ami később viszont kötődéssé erősödött.

- Hogyan telnek a hétköznapok, a gyakorlás?
Mindenki megküzd a céljai eléréséért. Valaki ezt az iskolapadban, van, aki a medencében, van, aki pedig a hangszere mellett ülve tölt órákat, naphosszat. Ez az a műhelymunka, ami kikerülhetetlen, ha az ember valamit el akar érni. Bár nem csak azon múlik, hogy mikor, mennyit teszi. Törekedni kell a minőségi munkavégzésre és a céltudatosságra. A legnagyobb hatékonyságot akkor érhetjük el, ha hiszünk is benne, hogy a valóságban is tudjuk, fogjuk  hozni mindazt, amit az elménk már megformált  gondolatainkban. A motivációt kell keresni, mert az egy fontos mozgatórugója a fejlődésnek. Lehet ez egy verseny vagy egy nagyobb szabású koncert. Viszont vigyázni kell, a nagyobb célok elérése után könnyen eshetünk hullámvölgybe. Változó, hogy mikor mennyi idő alatt sikerül ezt leküzdenem. Az ilyen időszakokban válik nehézzé és fárasztóvá a gyakorlás.  Olykor van, hogy küszködök magammal és a hangszerrel is, de azt hiszem, erről a jelenségről minden pályatársam be tudna számolni. Egyébként nem érzem, hogy ez plusz teher lenne az életemben, hiszen ez az, amit én csinálok, ez a feladat lett nekem kijelölve, ehhez kaptam talentumot. Általánosságban pozitívan ülök a hangszerem mellett, mindig jó érzéssel tölt el, mikor egy-egy futam, fekvésváltás sikerül a gyakorlás végén.  Az akkor elöntő  eufória hajt, hogy folytassam. Így működik rövidtávon.
Nem csorbul létem a hangszerrel töltött órák miatt. Sőt sok mindenhez hozzásegített, hogy megtapasztaljam.

- A mestere is támogatja ebben, jól gondolom?
Márta néniben (Agócs Márta) azt szeretem a legjobban, hogy hajlandó az új befogadására. A hatalmas lexikális tudása mellé mindig be tud préselni, sajátjává tud tenni valami újat, amit persze csak  hosszas és nagyon analitikus vizsgálódás után vesz fel a tudástárába. Megtanultam tőle, hogy mindennek, ami a kottapapírra van vetve, oka van, nem véletlenül komponálta a szerző bizonyos hangzatok egymásutánját. Ebből  nekünk lehet következtetni a frazeálásra, amit aztán fizikai módon kell leképeznünk különböző vonásokkal, ujjrendekkel. Első a zene és ahhoz kell nekünk alkalmazkodni a mi sajátságos hangszertechnikai adottságainkkal. A zene komplexitása teszi ezt a szakmát megunhatatlanná.

- Mely szerzőket és műveiket kedveli leginkább?
Engem Johannes Brahms zenéje az, ami könnyen elér. Kamarazenéje párját ritkítja. Nála nem érzem azt, hogy bizonyos giccses fordulatokkal élne a hallgatóság tetszésének elérése érdekében. Mindinkább őszinte az, amit ő írt. Egy konzervatív ember volt, aki nem az akkor divatos Sturm und Drang irányzatot vitte tovább, ami az érzelmek csapongásáról szólt. Nem hódolt be a korstílusnak, megmaradt eredetinek.

- Mi fér bele a szabadidejébe?
Mivel napjaimnak nem teljes 24 óráját tölti ki a gyakorlás, mással is szoktam foglalkozni. Mikor otthon vagyok, szeretek kerékpározni, bár tudom nem a legbiztonságosabb sport, mégis szívesen űzöm. Kedvelt foglalatosságaim közé tartozik a fényképezés és persze az utazás. Szakmám tulajdonsága, hogy sok utazással jár, előny, ha az ember élvezni tudja.

- Melyik a kedvenc fúvós hangszere egy vonósnak?
A klarinét hangját szeretem a legjobban a fúvósok közül. Rengeteg remekmű született erre a hangszerre. Köztük van szeretett szerzőm kettő olyan darabja is, amikben mint csellista személyesen érintett vagyok.

- Mik a tervei a jövőt illetően?
Kifejezetten közel áll hozzám a kamarazene műfaja. Szeretnék egy sikeres állandó formáció tagja lenni, akikkel élvezni tudjuk a zene által nyújtott örömöket. De az is igen jól esne, ha egy 10 év múlva készített riportban többet tudnék mesélni a bizonyos zenekarokkal való együttműködésről, tapasztalataimról. Ha jól számolok, akkor leszek 28 éves. Az már az a korszak, amikor az ember más téren is tervez, alkot. Szeretnék akkorra olyan biztos jövőképpel rendelkezni, hogy nekiláthassak a családalapításnak. Persze ez még a jövő zenéje...

 

Az interjút Bereczki Lajos készítette. 

 

 

Vissza