Egy zenekarban, főképp, ha az olyan nagy, mint a Pannon Filharmonikusok, nehéz úgy játszani egy vonósnak,hogy a közönség felfigyeljen rá. Nem azért, mintha nem lennének kiemelkedően tehetséges zenészek, de ez a munka nem az egyénieskedésről, vagy az öncélú figyelemfelkeltésről szól. Sokkal inkább a csapatmunkáról, a harmonikus együttműködésről. Martin Lászlóné Biró Zsófia élete is ennek jegyében zajlik, immár több évtizede a PFZ-nél.

- Mikor és hol vehette át ezt a megtisztelő elismerést?
- A Kodály Központban, január másodikán az újévi koncert utáni, immár hagyományosnak mondható fogadáson, ahol hosszú évek óta kihirdetik a közönség szavazatai alapján a női és férfi nyerteseket. Akkor értesültem a megválasztásomról, aminek nagyon örültem és most is szeretném megköszönni a közönség bizalmát és szeretetét, amely e díjban jelenik meg. Tüke pécsiként az átlagnál jobban megdobogtatja a szívemet a helyi közönség nemes gesztusa.

- Mit gondol, miért esett Önre a közönség választása?
- Harmincnégy éve tevékenykedek a zenekarban, ez kellően hosszú idő ahhoz, hogy a publikum megismerjen és képet alkothasson a munkámról, személyiségemről. Természetesen a találgatáson túl, a közönséget kellene megkérdezni, hogy miért esett rám a választásuk.

- Említette, hogy jó ideje a zenekarnál dolgozik, ha visszatekint, milyen különbséget érez a régebbi és a mai együttes között?
- Nagy a különbség, ha egy szóval kellene jellemeznem a helyzetet, akkor azt mondanám, hogy ez a mai egy profi együttes. A főiskola alatt és után, amikor elkezdtem a zenekarban játszani még nem gondoltam, hogy egy ilyen szép ívű pályában lesz részem. Fantasztikus fejlődést ért le a PFZ, nem kisebbítve a régi együttes teljesítményét, de most valóban a hazai élvonalhoz tartozunk és nemzetközileg is jegyzik a zenekart. A mai fiatal kollégáim gyorsan tanulnak,nagyon jó színvonalon képesek játszani, ennek köszönhetően sok fiatal művész van a zenekarban.  A Pécsi Tudományegyetemmel  kapcsolatban állunk, a Művészeti Karon tanuló muzsikusok közül is rendszeresen kerülnek hozzánk tehetséges fiatalok.

- Ön a szólamán belül milyen feladatokat lát el?
- Elsőhegedűsként dolgozom és szólambeosztó tisztem is van, itt az a feladatom, hogy minden hónapban a koncertprogramnak megfelelően beosszam a művészeket, lehetőleg úgy, hogy egyenlő munkaterhelés jusson mindenkire. Úgy érzem kellő rutint szereztem ebben, már tíz éve látom el ezt a feladatot. Ha új kolléga érkezik, akkor pedig egy kicsit segítem a beilleszkedésben, a zenekaron belüli eligazodásban.

- A hegedűszólam nagy létszámú, milyenek azon belül az emberi viszonyok? Jónak találja azt?
- Úgy érzem igen. Jó érzés tudni, hogy a szólamunkban ez feltétlenül így van, de a zenekar egészére is igaznak gondolom, általában jó a hangulat, segítőkészség, egymásra figyelés, támogató attitűd jellemzi a közösségünket. Az újonnan jövők is elég hamar beilleszkednek a közösségbe, ebben segítjük őket.

- Munkahelyként is ennyire jó a PFZ?

- Mint minden munkahelyen, nyilván nálunk is előfordulnak nehézségek, de próbáljuk mihamarabb megoldani a problémákat. Az egyik legtöbbet koncertező együttes vagyunk az országban, így nagy a munkaterhelésünk, de igyekszünk feladatainkat magas szinten elvégezni.

- Milyen jövőképe van a zenekart illetően?

- Feltétlenül ezen a növekedési pályán, szakmai színvonalon kell maradnunk, hiszen ez biztosítja számunkra a jövőt. Számomra nagyon örvendetes, hogy sok és kiváló külföldi, valamint magyar szólistával dolgozunk, kiemelkedő karmesterek dirigálják a zenekart, ezt kevés vidéki zenekar mondhatja el magáról. Ezek a tényezők is abba az irányba hatnak, amelyek a fejlődést hajtják, generálják.

- Visszatérve a díjra, hogyan lehetne kvázi megköszönni nekik ezt az elismerést?
- Nincs Facebook oldalam, de valószínű ezen változtatok, mert tapasztalom, hogy a mai internetes világban ez mindinkább szükségszerűvé válik. A személyes gratulációkat fogadtam és megköszöntem, talán ez a beszélgetés is alkalmas arra, hogy jelezzem a közönségnek, hogy mennyire örülök ennek a megtiszteltetésnek és innen is köszönöm a kedvességüket.

- Vannak még olyan művek, amelyeket nem játszott, de feltétlenül szeretné a koncerteken bemutatni azokat?
- Nagyon sok művet eljátszottam már, nincs hiányérzetem ezen a területen. Még lesz lehetőségem a zenekarral új műveket előadni, szerencsére nagyon színes és színvonalas minden évadunk tematikája. Klasszikus és modern szerzők egyaránt előfordulnak a repertoárban, nincs híján a szakmai kihívásoknak az életem. Úgy gondolom, inkább ezeknek szeretnék maradéktalanul megfelelni.

Az interjút Bereczki Lajos készítette. 

Vissza