Prokofjev II. zongoraversenye a szerző legnehezebb műve ebben a műfajban, technikailag és mentálisan is hatalmas kihívást támaszt a szólista elé. Beethoven óta minden zeneszerző tudása legjavát igyekszik beleírni a IX. szimfóniájába. A nagy gonddal és sok töprengéssel komponáló Bruckner pedig különösen igyekezett nagyot alkotni ebben a művében. Ha a szerzőket kérdeznénk, hogy életművükből melyik zongoraversenyt és melyik szimfóniát ajánlanák, valószínűleg nem kérdés, hogy ők is ezeket választanák.

A PFZ bérletes sorozata karakteres versenyművel nyit. Első koncertjének első darabja Prokofjev II. zongoraversenye minden teketória nélkül, azonnal kiszakítja az embert a hétköznapi valóságból. A rendkívüli technikai és szellemi energiát igénylő versenymű előadója Tom Borrow, az ifjú zongoristacsillag, akinek játékát nemes egyszerűséggel azzal a véleménnyel illeti a nemzetközi sajtó, hogy őt mindenképpen látni, hallani kell. A nyitókoncert második műve a Bruckner-év tiszteletére a szerző IX. szimfóniája, mely életművének összegzése és esszenciája, Kesselyák Gergely vezető karmester szavaival: „a szimfóniák Parsifalja”. Az egy órán át épülő katedrális olyan gazdag és erős strukturális elemekkel bír, amelyek nem csupán megtartják a művet, hanem mélyreható, szakrális élményt teremtenek a befogadóban.

Tom Borrow interjút adott a Papageno-nak, a teljes beszélgetés ITT olvasható.